Férfiak és abortusz - semmi közük hozzá?

"Napok óta nem tudok aludni. Dolgozni sem tudok. Szabadságot vettem ki, mert képtelen lennék a melóra koncentrálni. Csak gondolkodom, és mászkálok fel-alá a lakásban, nem találom a helyem.

Az elmúlt két hónapban az egész jövőképem összeomlott - persze tudom, hogy ilyesmi mással is előfordult már, nem vagyok egyedül a világtörténelemben. Egy bizonyos pontig el is viselném a csapásokat, hiszen férfi vagyok - de van, amire nem lehet felkészülni...

A történtek kezdete sablonos: elhagyott a menyasszonyom. Öt évig voltunk együtt, én 30 éves vagyok, ő 27. Egy éve jegyeztük el egymást, jövő hónapban lett volna az esküvőnk. Biztos sokan azt mondják, hogy balfék voltam, de nem tűnt fel, hogy Bea másképp érezne, mint korábban.

Nem mutatta sem a kiábrándulás, sem az elhidegülés jeleit, az utolsó napig szenvedélyesen szexeltünk. Egyedül az volt szokatlan, hogy csökkentette a találkozásaink számát, de mivel tudtam, hogy egy munkahelyi projekt miatt sokat túlórázik, nem aggódtam. Aztán egyszer csak azzal jött, hogy vége, mondjuk le az esküvőt, ne folytassuk tovább.

Olyan volt az egész, mint egy pofánrúgás. Azt mondta, van egy munkatársa, aki hónapok óta udvarol neki, ő pedig teljesen a hatása alá került - ebből jött rá, hogy mégsem akarja lekötni magát. Próbáltam higgadtan fogadni a dolgot. Megkérdeztem, biztosan átgondolta-e a döntését, de mivel igent mondott, csendben, vita nélkül elváltunk. Persze belül rohadtul megborultam.

Forrás: Shutterstock

Szerettem Beát, vele képzeltem el az életemet. De bármennyire fájt a döntése, valahol hálás voltam, amiért nem ugrott bele felelőtlenül a házasságunkba. Igaz, hogy alig vártam, hogy elvehessem, és gyerekeink legyenek, de csak akkor, ha ő is szilárdan ezt akarja. Nem tehet róla, hogy megváltoztak az érzései. Korrekt és becsületes, hogy időben kilépett - gondoltam.

Szakítás után egy ideig a meló és a sport töltötte ki a napjaimat, túl friss volt a seb ahhoz, hogy belevessem magam a bulizásba. Három nappal ezelőtt aztán hagytam, hogy a kollégáim elcsaljanak egy esti sörözésre, a bárban pedig összefutottam Bea legjobb barátnőjével. Alaposan be volt csípve, odajött hozzám, és dicsérgetni kezdett, milyen korrektül viselkedtem. Aztán elköpte, hogy Bea a szakításunk előtt pár héttel teherbe esett, de mivel már tudta, hogy nem akar mellettem maradni, elvetette a babát...

Képtelen voltam elhinni, amit állít, ezért azonnal felhívtam Beát, ő pedig beismerte, hogy mindez igaz. Azóta olyan düh és keserűség uralkodik rajtam, hogy úgy érzem, beleőrülök. Az a baba az enyém is volt, nem csak az övé. Jogom lett volna részt venni a döntésben, hogy mi történjen vele.

Ha nem akarja ő felnevelni, megértem, de én biztosan felvetettem volna az örökbeadás lehetőségét, sőt, talán elgondolkodtam volna rajta, hogy én neveljem a kicsit... De ha ki is tart a döntése mellett, legalább jobban fel tudnám dolgozni, ha átbeszéljük az ő szempontjait is.

Fogalmam sincs, hogyan nyugodjak meg, mit tegyek, kihez forduljak. Bea naponta többször hív telefonon, de képtelen vagyok beszélni vele. Nagyon szeretnék megbocsátani, de egyelőre nem megy..."

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?