Vagyis nem kommunikáltam megfelelően az érintettel, hanem megvártam, míg lecsillapodik bennem az adott érzelem - ezután viszont már nem is láttam annyira fontosnak, hogy közöljem, mi bántott. Így egy csomó dolgot "benyeltem", ami hosszú távon iszonyúan frusztráló hatással volt rám. Ekkor értettem meg, hogy óriási butaságot követ el, aki a szeretteivel is e szerint viselkedik.
Mert a tágabb környezetünkben ritkán konfrontálódunk ugyanazzal az emberrel ugyanabban az ügyben - vagy ha igen, képesek vagyunk elhatárolódni tőle érzelmileg annyira, hogy korrektül le tudjuk rendezni a dolgot. Viszont családon belül jóval erősebb az érzelmi érintettség. Emiatt pedig nem is tudod csak úgy kivonni magadat egy-egy probléma alól - pláne, ha adott esetben rendszeres konfliktusforrást jelent számodra.
Nézzünk egy bagatellnek tűnő példát: tegyük fel, hogy szerelmed tárgya folyton felhajtva hagyja a WC ülőkét. Ez zavar, de elnéző vagy vele - hiszen te is vissza tudod hajtani, nem törik le a kezed. Ez egy apróság, de gondolj bele: mennyire idegesítőek tudnak lenni még az ilyen "piszlicsáré" zavaró tényezők is, ha rendszeressé válnak! A kimondatlan problémák pedig dühös kifakadásba csaphatnak át - rosszabb esetben akár párkapcsolati válságot is okozhatnak.
Pedig alapvetően egyszerű a megoldás: nyisd ki a szád! Ne hallgass, mint a sült hal, és ne várj arra, hogy majd a másik kitalálja a gondolataidat! Hiszen olyan ember még nem született, aki kitalálja a párja összes titkos vágyát.
Emberek vagyunk, ezáltal esendők. Vannak hibáink - többek közt az is, hogy belekényelmesedünk a kapcsolatainkba. De ha folyamatos visszacsatolást adsz arról, amit éppen érzel - akár pozitív, akár negatív értelemben -, akkor nem fogod a végén úgy érezni, hogy már nem fér le több a torkodon. A társad pedig nem áll majd elképedve a válóperes papírok fölött azzal, hogy "Dehát nem is mondta, hogy bármi baja van velem!"
A megfelelő kommunikáció a legtöbb konfliktusra megoldást jelent.
Gyakran már attól megkönnyebbül az ember, ha kimondja, mi az, ami nem tetszik neki. Oldódik a feszültség, mélyül a kapcsolat, könnyebbé válik az őszinte eszmecsere. Sőt, egy idő után rutinos leszel: ha a kis dolgokban már képes vagy kifejezni a nemtetszésed, később a komolyabb témákban sem fogsz feszengeni. Akkor sem, ha valami olyat akarsz közölni a másikkal, ami esetleg számára is kellemetlen lehet.
Egy biztos: a konstruktív kommunikáció fontossága vitathatatlan. Ha ez jól működik egy párkapcsolatban, akkor jóval kisebb az esélye annak, hogy a felek útjai félreértések, visszafojtott vágyak, feleslegesen kialakult patthelyzet miatt válnak szét.
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.