Budapestet és az országot járva úton-útfélen láthatunk szemetet: eldobált cigaretta csikkeket, nejlonzacskókat, extrém esetben akár állati hulladékot is.
Úgy tűnik, hogy ez mindenkinek bántja a szemét - kivéve annak, aki éppen szemetel. Pedig a szemetelés árt a környezetnek, és rombolja az adott terület esztétikai értékét. Lássuk be, aki szemetel, az nem tiszteli sem a környezetét, sem az embertársait, sem önmagát. Egy csomagolópapír eldobása az utcán azzal az egyszerű üzenettel bír: "Nem érdekel."
Nem érdekel, hiszen van ennél nagyobb bajom is: például nem érzem jól magam a bőrömben. Különben is, egyetlen papírzsebkendő még nem a világ, nem ezen múlik a természet épsége. A helyzet viszont az, hogy a "sok kicsi sokra megy" elv örökérvényű, ezért bizony rajtad is múlik az élővilág fennmaradása.
Hogy ez miért fontos?
Azért, mert a környezetünk nagyon bonyolult és finoman hangolt rendszer. Egészen biztos, hogy előbb vagy utóbb ránk és a gyermekeinkre is hatni fog, ha tönkretesszük a természetet. A szemetelés - közvetve ugyan - de összefügghet akár daganatos, légúti és egyéb betegségekkel is. A szemetelés szónak viszont van egy másik jelentése is: a közmunkások az egyszerűség kedvéért így utalnak a szemétszedésre.
Szemetelni tehát menő, de csak akkor - és csakis akkor! -, ha szemetet szedünk. Néhány héttel ezelőtt a Jövő Nemzedékéért (JÖN) Alapítvány eseményén jártam, melynek keretében bejártuk a Gellérthegyet, másnap pedig a pesti Duna-partot. Több száz önkéntes húzott gumikesztyűt, ragadott zsákokat, és állt neki megtisztítani Budapest két emblematikus pontját - bármiféle ellenszolgáltatás nélkül.
A Gellérthegyen közel ötven, a pesti Duna-parton közel ötszáz zsáknyi szemetet szedtünk össze alig néhány óra alatt. És bár a "szemetelés" nem mindig kellemes feladat - sokat kell gyalogolni és még többet hajolgatni -, mégis remek élmény volt. Jó volt látni, hogy teljesen hamis a fejünkben élő sztereotípia, miszerint a magyarok képtelenek az összefogásra, nem érdekli őket semmi, csak a saját túlélésük, és nem foglalkoznak a környezetükkel.
Iskolások, középkorúak, csinos, gyönyörű nők és sikeres férfiak dolgoztak együtt - rendezett sorokban, vidáman a közös cél érdekében. Megállapítottam, hogy itthon is egyre nagyobb kultúrája van a társadalmi felelősségvállalásnak, az önkéntességnek, és ez jó!
Igenis érdemes hosszú távon gondolkodnunk, és tennünk a környezetünkért! Alkalom is van rá, hiszen a JÖN nonprofit alapítvány rendszeresen szervez hasonló eseményeket. Egyre népszerűbb az úgynevezett "plogging" is, vagyis a futás közbeni szemétszedés. Ezzel összeköthetjük a hasznosat a hasznossal, formálhatjuk az alakunkat, miközben jót teszünk a környezetünknek.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
