Munka, ház, társ, egészség és persze egy gyerek. A legtöbben erre vágynak, vagy legalábbis a társadalom elvárja, hogy erre vágyjon mindenki.
Aztán előfordulhat, hogy valami nem sikerül, vagy nem úgy történik, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. És még az is megtörténhet, hogy nem is ezekben rejlik a boldogság, hanem az odavezető út során találjuk meg.
Izgatottan, kettesével vette a fokokat, pedig a mozgólépcső felvitte volna az emeletre - neki azonban sürgős dolga volt. Amióta megtudta, hogy apa lesz, amúgy is elöntötte egy sürgető idegesség, egy feszültséggel kevert boldogság: hónapok óta gyakorlatilag mindenhova sietett, és közben fülig ért a szája.
"Első gyerek, persze, hogy mindenki rá van feszülve a dologra" - mondogatták a barátai. Ők persze nem tudták, mennyi idegeskedéssel (is) jár a terhesség, hiszen az apa nem igazán mesélt nekik azokról a genetikai és egyéb vizsgálatokról, amelyeken már túl vannak. És arról sem számolt be, hány álmatlan éjszakájuk volt ezek miatt Évával.
Odaért az üzlethez, elővette a kis cetlit, ami alapján kikeresték az ő borítékját. Fizetett, majd sietett a villamoshoz. A húszperces monoton zötykölődés alatt ő az öröm és az aggodalom hullámvasútján érezte magát. Elképzelte, ahogyan a kis Ádám megszületik, és a karjaiba fogja törékeny kis utódját. Aztán eszébe jutott az is, ahogyan Éva majd elindul az első útjára - az anyjához, a boltba vagy a védőnőhöz - hordozóban a kicsivel.
"Majd megoldjuk valahogy, ahogy eddig is mindent megoldottunk" - summázta magában végül, és lelépve a villamosról kinyitotta az esernyőjét. A sarki virágosnál még vett egy szál fehér rózsát - az illatos fajtából, mert az volt Éva kedvence. A liftben udvariasan válaszolt a házmester kérdéseire - úgy döntött, hogy direkt nem veszi észre a szánakozó arckifejezését -, majd kinyitotta az ajtót az előkészített kulccsal.
Éva éppen teregetett. "Szia, drágám, megjöttem. Hogy érzed magad? Hoztam neked valamit" - darálta egy szuszra, és puszival zárta el a válaszra nyílt ajkakat.
"Tudod, amikor a legutóbbi ultrahangon megnéztük Ádámot, elhatároztam, hogy ezt neked is látnod kell. Találtam is egy helyet, ahol formába öntötték a kisbabánk képét: térbeli nyomatot készítettek nekünk. Még pontírással is odaírták a fiunk nevét: Katona Ádám."
A vak kismama finom ujjbegyei végigszántották a lenyomatot: megérintette a szájacskát, a szemeket... Igen, most már ő is láthatja, amit a férje az ultrahangos vizsgálaton: ő az a magzat, akit a szíve alatt hord. Ő a kisfia, akit nemsokára a karjaiban tarthat.
Kalla Tímea novellája
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
