Időről időre felbukkannak a globális klímaváltozás pusztításáról szóló cikkek. Bennük kivesézik, hogy állnak az északi jéghegyek (rosszul), mennyi az erdőtűz, a kihalás szélére sodródott állatfaj, a bolygószerte pusztító szélsőséges időjárás (sok, sok és sok).
Elolvassuk, megosztjuk, mert mi, emberek, szeretünk szörnyülködni. És néha megnézünk egy katasztrófafilmet, mert az olyan kellemes időtöltés. És egyelőre a közeljövő természeti csapásai is csak izgi filmajánlónak látszanak... Mert oké, egyre melegebbek a nyarak, de beszereltettünk egy klímát. És télen kevesebb a hó, de ha van, akkor mínusz 20 fokkal jön, és egy nap alatt hullik le kétméternyi - akkor már jobb, ha sosincs többé fehér karácsony.
A jelen még elviselhető, a jövőt meg ki látja? Ráadásul a bajok okozói sosem én vagy te vagyunk, hanem az "emberiség". És a hétmilliárdnyi bajhozóból a papírforma szerint olyan kevés felelősség jut egyre, vagyis rám és rád, hogy úgy érezzük: oké, hátradőlhetünk.
Félre ne értsetek, ez nem egy újabb, a klímaváltozás kapcsán dühöngő cikk, ami szigorúan felszólít a műanyagmentes vagy vegán életmódra, és senkinek sem ajánlom, hogy mostantól ecettel mosson hajat (leginkább azért, mert nulla a tapasztalatom ebben). Pontosan tudom, az egyre szaporodó "Föld összeomlása" cikkek milyen érzéseket váltanak ki a legtöbb olvasóból:
- A nagyhatalmak vezetői döntenek mindenről, mi csak élünk, ahogy tudunk.
- A pénzéhes döntéshozók már elbaltázták az egészet, minek rágódni a dolgon? Inkább kihasználom a maradék időt, és jól érzem magam.
- Leszarom az egészet, és jól érzem magam.
- Ez mind hazugság. Ma reggel is fázott a nagylábujjam.
- Most biztos a "globális felmelegedés" szajkózása a nagy üzleti dobás - akkor paráztassátok magatokat, hülyék!
- Egyszer mind meghalunk.
- Úgysincs gyerekem. És nem is lesz.
Én megértem őket. Sőt. Elsőre ésszerűbbnek látszik ilyen gondolatokkal felelni a bajra. Mert mégis kire tudnék én, "Nyiri Zsuzsi Magyarország" rászólni, hogy "Hékás, ne tegyétek tönkre a Földemet, én szeretek itt élni! - És a fene költözik majd a Marsra!" Igen, az én lelkemet is vonzza a világvégi "minden mindegy" hedonizmus - de közben tudja az agyam: nem ez a helyes út.
Töredéke vagyok az emberiségnek, de része vagyok. Naponta vásárolok és döntök, tehát rajtam is múlik, mennyi PET-palackot, műanyag zacskót és húst adnak el a világon. Ha én takarékosabban fogyasztok, azzal már eggyel többen tesznek a bolygóért - és sok kicsi tudjuk, mire megy. Együtt talán elegek vagyunk ahhoz, hogy elnyújtsuk a pusztító folyamatot, és időt nyerjünk a megoldásra.
Most jöhetne egy bekezdés a hulladékmentes, önfenntartó és húsmentes életmód dicsőítéséről - de nyugi, nem jön! Hiszen a tudatosság nem feltétlenül jelent szélsőséges megoldást. Sok egyszerűbb irányzat és kisebb-nagyobb trükk van arra, hogy a Földnek kedvesebb üzemmódon éljünk.
Lehet, hogy "az emberiség" szúrta el a dolgokat, de ez nem kárhoztat téged teljes tehetetlenségre! Vásárlásaid révén te is formálója vagy a jövőnek, a szűkebb környezeted egészségéért pedig nagyon sokat tehetsz - hidd el, saját tapasztalatból tudom: ez nem fáradság és nagyon jó érzés!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
