Sokan támadták, és sokan az egekig magasztalták. Hasonlóan Túróczi Rékához, aki háromgyerekes anyukaként kiváló testi-lelki egészségnek örvendve, de génhordozóként maga is átesett a profilaktikus masztektómián.
(Bár nem tartozik nagyon szorosan a tárgyhoz, de szeretném megjegyezni, hogy Réka egykori Náray modellként és jelenleg hobbi futóként, triatlonistaként annyira eszméletlenül jól néz ki, hogy két éve egy rendezvényen inkább kitértem az útjából, olyan kisebbségi komplexusom volt mellette. Szerintem ő a moderkori Nagybetűs Nő prototípusa, aki egy személyben sportoló, anya és dolgozó nő.)
Réka egyébként nagyon nem bírja, ha dicsérgetik. Szerinte nagyjából mindenkinek megvan a lehetősége, hogy úgy éljen és abban a testben, ahogy neki a legkomfortosabb. Így van a műtéttel is. A génvizsgálat után egyértelművé vált, hogy a mellei eltávolításával (a teljes bőrfelület és a bimbók megtartásával) lehet a legkisebb esélye a mellrákra és az azt övező szövődményekre. Ezért számára nem az volt a kérdés, hogy akarja-e, hanem az, hogy mikor fekhet kés alá.
"Úgy érzem, háromgyerekes anyukaként nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne kövessek el mindent a betegség kialakulásának csökkentéséért. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne járnék félévente szűrővizsgálatokra, de azokkal csak a már kialakult probléma súlyosságát tudom csökkenteni. Illetve a gyógyulás esélyeit növelni.
Az orvostudomány jelenlegi állása szerint a melleltávolítással lehet a leginkább lecsökkenteni a kialakulás lehetőségét. Tehát ez nem megelőző, hanem kockázatcsökkentő eljárás. Most megközelítőleg 5-10% az esély nálam a betegség kialakulására, míg előtte ugyanez 60-80%-ra volt tehető. De akkor is így döntöttem volna, ha jóval kisebb a százalékos arány. Nekem az volt a fő szempont, hogy egészségesen felnevelhessem a gyerekeimet."
Ha még ez nem lenne elég, akkor Réka azt is kifejti, hogy nem fog itt megállni. Hiszen petefészekrákra is jó esélye van. Így biztos abban, hogy egy-két éven belül arra is sort kerít. Bár bevallja, hogy arra azért nehezebb rászánnia magát. Mert míg a melleltávolítás esztétikai szempontból látványosabb, addig a petefészek-eltávolítás élettanilag jóval kegyetlenebb beavatkozás. A hormonális változásokon túl, a korai menopauza mellett szembe kell nézni azzal, hogy többé nem szülhet.
"Persze, ha most, a melleltávolítás után születne még egy negyedik gyermekem, akkor már nem tudnám szoptatni. Ez biztosan fájna, mert nagyon nagy támogatója vagyok az anyatejes táplálásnak, de azért azt gondolom, hogy attól még fel tud cseperedni egy baba. Ám az, hogy nem lennék képes többé teherbe esni, számomra nagyon fájdalmas gondolat. Ellenben van három egészséges gyerekem, akikre gondolnom kell."
Réka teljes nyíltsággal beszél arról is, hogy most még ideiglenes szilikoncicije van (ami nem is szilikon, mert sóoldattal van töltve), és igen, most tényleg enyhén lufi hatása van.
"Álszentség lenne a részemről, ha pont a szilikon részén akadnék fenn. Még a gyerekeim előtt került szilikon a mellembe. Pusztán esztétikai szempontból. Nem bántam meg, és semmi problémát nem okozott a szoptatásnál sem. Ugyanakkor így már rendelkeztem tapasztalattal azt illetően, hogy túlélhető a vele járó kellemetlenség. És az első időszakot - amikor laposan kerültem ki a műtőből - is meglepően könnyen vettem. Pedig ez nem egy rövid időszak. Csak szépen, lassan kezdődhetett a töltés, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek a szövetek. A végleges formát pedig majd egy következő műtéttel érik el a melleim."
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.