Férfivélemény: Apák napja? Senkit sem érdekel!

Azzal próbálom jobb belátásra bírni, hogy elmondom neki: másnap anyák napi ünnepség lesz, és ki kell pihennie magát. A mama is ott lesz, és nagyon fog örülni, amikor látja őt szerepelni.

• És te is ott leszel, apa?!
• Nem kicsim, én nem mehetek, oda csak az anyukák és a nagymamák mehetnek. (Az óvónők kifejezetten kérték, hogy lehetőség szerint többen ne menjünk, mert a kis teremben nem férnénk el.)
• És mikor lesz apák napja? Meg papák napja? Mert akkor te is meg a papa is eljöhettek.
• Hát, nem tudom, szerintem olyan nem lesz. Olyat nem szoktak tartani.
• De miért nem?
• Nem tudom kicsim, azt nem szokás. De most már aludj! Szép álmokat! Szeretlek!

De a lányomat azóta sem hagyja nyugodni ez a gondolat. Többször is nekem szegezte a kérdést: mikor lesz már apák napja? Hogy magyarázzam el egy nem egészen 4 éves gyereknek, hogy ilyen nincs? Vagyis van, csak épp senki sem tartja. Hogy értessem meg vele, hogy ennek pontosan mi is az oka? Amikor én sem értem.

A mai világban minden felületen azt kommunikáljuk, hogy a férfiaknak nagyobb szerepet kell vállalniuk a családok életében. Minden terhet közösen kell viselnünk. Már a nők is dolgoznak, és már az apák is pelenkáznak, játszanak, etetnek, fürdetnek, altatnak. Vagy legalábbis az a cél, hogy ez így legyen. De azok az apák, akik így is tesznek, még mindig nem kapják meg annak az elismerésnek a töredékét sem, amit a nők.

Tudom, vannak apák, akik nem törődnek a gyerekeikkel, elhagyják a családjukat, vagy kifejezetten terrorban tartják őket. Minket is elhagyott az apám, és édesanyám a nagymamámmal közösen nevelt fel. Pontosan tudom, milyen egy csonka család. És pont ezért szeretném, ha az én gyerekemnek ennél sokkal jobb élete lenne. Azt akarom, hogy tudja, milyen az, amikor valakit két szülő szeret mindennél jobban. Egyelőre úgy érzem, jó úton haladunk, és valószínűleg ezért is merült fel benne, hogy miért csak az anyukákat ünneplik.

És nekem nem a felhajtás hiányzik, nem kell egy tömeg előtt elismerni az érdemeimet, hiszen a lányom ezt minden egyes alkalommal megteszi, amikor azt mondja: szeretlek, apa. De ahogy az anyukák is meghatódnak attól az esetlen versikétől, amit elszavalnak az óvodai ünnepségen, nekem is jólesne legalább csak egy olyan dal, amit itthon elénekelhet nekem a lányom, és ami arról szól, hogy szereti az apukáját. És igen, büszkén cipelném magammal a színes festékes kézzel összetapicskolt szatyrot is, amit kifejezetten nekem készített.

Jó lenne tudni, hogy a pedagógusok is azt kommunikálják, hogy apa is olyan fontos, mint anya. Mert egy nő már a gyermeke születése előtt kapcsolódik a babával, majd az etetés is erősíti ezt a kötődést, a gyermeket megnyugtatja az anyja illata, a szívének ritmusa. Az apáknak viszont meg kell dolgozniuk azért, hogy részesei lehessenek a kisgyerek életének, hogy azt érezze, apára is szükség van, apa is szeret, ő is gondoskodik.

Pedig apának lenni igenis egy nagyszerű dolog! Semmivel sem összehasonlítható a tudat, hogy létrehoztál egy új életet. Egy kis emberkét, akinek te vagy a világ közepe, a védelmezője, minden tudás forrása. És aki feltétel nélkül szeret téged.

Ezért én most itt szeretnék küldeni egy baráti kézszorítást, egy biztató vállveregetést minden édesapának. Mert a gyermekeink szemében mi is hősök vagyunk! Törekedjünk hát minden nap arra, hogy ezt ki is érdemeljük, és utána legyünk erre büszkék! Mert az apák is számítanak!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock