Utolsó véremig küzdök azért, hogy anya lehessek!

Folyamatosan próbálsz kitörni, érzed, van miért küzdened: ANYÁVÁ AKARSZ VÁLNI! De kisvártatva megint csak az a lesújtó mondat visszhangzik a fejedben: "Nem jött össze!"

A "gyerekgyártó" nőgyógyász

Reménykének ajánlottak egy orvost, aki a kilátástalan esetek specialistája, és a természetes fogantatást részesíti előnyben. Megtörténtek az első vizsgálatok - a hormonszintek megfelelőek. Van pár kisebb mióma, de peteérés is (hurrá), pusztán az inzulin mennyiséget kell megzabolázni. A doktor javasolja a férj egészségügyi feltérképezését is, hogy mindent kizárhassanak. Majd az életkor előrehaladta miatt egy félig művi beavatkozásra voksolt:

Az inszeminációra...

Reménykének kis üvegcsével kellett megjelennie a megfelelő időben - benne a férfi produktumával, amely egy centrifugába került "tisztított koncentráció" kinyerése céljából. Ezt követően a végtermék egy újabb procedúra segítségével a nő méhében landolt. Végezetül az orvos, a jógából ismert "Child póz" helyett - a kezelőasztal dőlésszögének állításával -, alvó denevér pozícióban fixálta - röpke tizenöt perc erejéig. Hogy szürreális volt-e a szituáció? Felettébb... De nem volt mese, a szédült "férjkomponenseket" egyfelé - zsákutcába - kellett terelgetni.

A napot otthoni feladatként egy kis "ungi-bungi" zárta - a még biztosabb eredmény érdekében. Párjával a kötelezően előírt szex hatására már egy gyári munkás kiégettségével gondoltak az intimitásra. Reményke átesett a hatodik beavatkozáson is, és a kémiai terhesség bizakodásra adott okot... de hiába. Tikk-takk, a biológiai óra könyörtelenül ketyegett, így újra lépni kellett:

És jött a lombik...

Hosszas latolgatás után egy állami keretek között működő intézmény mellett döntöttek. Mondhatni már rosszul indult. Az asszisztensnő Reményke kezébe nyomott hatoldalnyi kitöltendő lapot, és még a szimpátia csírája sem alakult ki a hellyel kapcsolatban, már bele kellett egyezni bizonyos vizsgálatokba. Ott, azonnal, a recepciós pult mellett megmérték a súlyát és a vérnyomását, ami a halmozott stresszhatás következtében az egekbe szökött.

Pedig a java még csak ezután jött: többórás kötelező előadás, amely a folyamatot volt hivatott részletesen megismertetni. Noha tisztában voltak azzal, hogy a program nem garantálja a babát és kockázatokkal jár, ezt ott méginkább tudatosították bennük.

A teljesség igénye nélkül pár mondat:

• "A természet ellen mennek!"
• "Saját akaratukból megsokszorozzák születendő gyermekük súlyos betegségekre való hajlamát!"

A hab a tortán pedig az volt, hogy hétvégén az intézményben nem dolgoznak, tehát ha a ciklus úgy jönne ki, hogy a hormonnal telepumpált petefészek szombatra áll készen, akkor hétfőn lehet legkorábban bemenni. Remélhetőleg akkor még sikerül valamennyi érett petesejtet leszívni, különben a pár bukja azt a hónapot... Csak napok múlva tértek magukhoz a sokkból.

Vissza az alapokhoz

Vagyis a hosszú út során begyűjtött információk birtokában, Reményke és férje úgy döntöttek, nem vágnak bele a lombikba. A terv helyette a következő: próbálnak nem görcsössé válni. Ősi bevált módszereket alkalmaznak. Lelkesen lapozgatják és gyakorlatban alkalmazzák a Káma-szutra pózait.

Közben a lehető legjobb formába hozzák magukat, megszabadulnak a feles kilóiktól, ugyanis az orvostudomány mai állása szerint ezzel jelentősen javítják esélyeiket. Tehát cél, a ropi testalkat - most a sajtos rúdnál tartanak. Egészségesen étkeznek, fogantatást elősegítő étrend-kiegészítőket fogyasztanak. Reményke rendszeresen jár AVIVA tornára és töretlenül bízik benne, hogy a gólya végre hozzájuk is bekopog.

Mikó Réka

Nyitókép: Shutterstock