A kölcsönös a tisztelet a jó szülő-gyerek kapcsolat alapja

Gyerekkorában mindig arra tanítják az embert, hogy tisztelje a többieket: a nőket, az időseket, az okos, tapasztalt embereket, és alapvetően minden tisztelhető embertársunkat. Ami azért néha eléggé érthetetlen elvárás, főleg egy gyermek számára. Arra viszont sok szülő egyáltalán nem fektet hangsúlyt, hogy a gyerekek méltóságát is éreztesse - hogy bizony, ő maga, a kicsi ember is tisztelhető. Sőt, ezt akár el is várhatja, alapvető joga van hozzá.

Ebből kifolyólag nekünk minden felelősséget fel kell vállalnunk, ami a szülőséggel együtt jár. Első perctől kezdve mi alakítjuk a gyermekünk személyiségét, jellemét - vagyis nagyon nem mindegy, mit sugárzunk felé - főleg az első 3 legérzékenyebb évben. Természetesen a legtöbb, amit adhatunk neki, hogy szeretjük.

Persze nemcsak a kicsik, mi magunk is változunk, alakulunk egész életünk során, így a gyermeket ért hatások 3 éves kor után is éppen annyira fontosak. Sőt, innentől talán még inkább átgondolandó, hogy miként kezeljük a különböző szituációkat - mivel ekkor kezd el tudatosan gondolkodni és cselekedni.

Ám jóval könnyebb a konfliktusok megoldása, ha kezdettől fogva szeretetteljes kapcsolat van a felek között - mi több, bizalmas és elfogadó a családi légkör. Hiszen az ilyesfajta viszonyban akaratlanul is kialakul a kölcsönös tisztelet. Teljesen magától értetődő lesz, hogy csak akkor várhat el tiszteletet az ember, ha ő maga is képes ezt megadni a másiknak. Legyen az akár egy gyermek is.

Ebből kifolyólag el kell fogadni a fiatalabb generáció döntéseit is. Nem érdemes szülőként azon görcsölni, hogy mi van akkor, ha rossz döntést hoz. Mert tényleg, mi van akkor? Senki sem tud más hibájából tanulni, ezért magunknak kell elkövetnünk azokat, így tanulhatunk belőlük. Mert az ember gyarló: mindig azt hiszi, hogy neki majd sikerül, ami korábban másoknak nem.

Mind így voltunk/vagyunk ezzel, vagyis senkit sem tudunk megóvni a botlásaitól. Neki kell átugrania a saját árnyékát, mi csak segíthetünk neki ügyesen lavírozni az útvesztőben - tisztelve az általa hozott döntéseket. Hiszen nem a saját álmainkat és vágyainkat kell megvalósítanunk a gyerekünkben. Neki megvannak a sajátjai. És ezeket is tiszteletben KELL tartanunk. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű.

Sőt, néha az ember úgy érzi, nem éli túl.

Nem éli túl a dackorszakot,

nem éli túl a kamaszkort,

nem éli túl a leválást.

És ha ügyesen irányítod, akkor sosem kell megkérdőjelezned a nagyobb döntéseit, hiszen te vagy előtte a minta: a szerethető, tisztelhető szülőmodell, aki persze nem félisten, hanem esendő ember, aki maga is követett és követ el hibákat. De ezekből aztán elindul egy tanulási folyamat, amitől erősebbek és még inkább tisztelhetők leszünk. És persze mi is nagyobb elfogadásra és tiszteletre leszünk képesek.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock