Az együttérzés hiányán túl van valami igazán lesajnáló értetlenkedés is a kérdésfeltevésben, amire rögtön kinyílik az embernek - az ember lányának meg pláne - a zsebében az a bizonyos bicska.
Igen, ezúton tudatom, hogy vétkeztem. Közhírré tétetik, hogy egyedül, partneri kíséret nélkül mentem el pihenni. Igen, egyedül. Igen, pihenni, ráadásul több napra. Szépíthetném a történelmi pontosság kedvéért, hogy valójában én és én voltunk.
És leírhatnám, hogy apróbb viták is előfordultak - jellemzően a vacsora és a reggeli időpontjával, no meg a hány kávét igyak meg kérdésekkel összefüggésben. De tudom, ez cseppet sem enyhít az elkövetett bűnömön, sőt, mind inkább tetézi azt.
Egyedül elindulni. Egyedül jól érezni magam. Mindezt csak azért, mert jóban vagyok önmagammal; mert nem zavar, ha kettesben maradunk. Ami ezeken túl még igazán bosszantó a helyzetben - és ami miatt a mai naptól csak lehajtott fejjel fogok sétálni az utcán -, hogy nem csak szimplán jól, de igazából kurva jól éreztem magam. Igen, még mindig Egyedül, nagy E-vel.
De a kérdésekből és a hozzá kapcsolódó tekintetekből most már tudom, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Így biztosan nem. Mert ez nem szokás. Ilyet egyedül - nagy E-vel meg aztán végképp - nem illik.
Hibáztam, de jóvá fogom tenni. A jövőben kizárólag úgy vagyok hajlandó elutazni pár napra, ha legalább egy páromnak látszó embert is magammal viszek - eleget téve ezzel a külvilág elvárásainak is. Ezáltal:
Azon gondolkodásmódommal, miszerint egyedül is lehet úszni, szaunázni, no meg olvasni is... végképp szakítok. Ezt is a többi ostoba hóbortommal együtt csakis társas kapcsolatban fogom mívelni.
Ami pedig a beszélgetéseket illeti... egyenest kerülni fogom, hogy vadidegen, hús-vér emberekkel szóba elegyedjek. Ez már tényleg mindennek a teteje volt. "Jóban vagyok önmagammal" undorító eszméimet és a vele járó erkölcstelen cselekedeteimet pedig megtagadom.
A holnapi napon első dolgom lesz felkeresni egy orvost, aki bebizonyítja a fentiek alapján, hogy valami biztosan nincs rendben velem. Normális ember ilyet nem tesz! Egyedülállóként senki nem mutatja kiegyensúlyozottnak és boldognak magát! Nem is viselkedik ennek megfelelően!
És mivel ezt mások gondolják, az úgy is van. Ez nem vitás. A mai világban pedig mások gondolataival, véleményével nem foglalkozni igazi sértés, a főben járó bűnök egyike. Lehet, be kellene vetetni a 10 parancsolatba is?
bbarbi
Szerinted párkapcsolat nélkül is lehet boldog az ember?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.