9 dolog, amit nem vettem észre egy bántalmazó kapcsolatban

Még ha rövid ideig is, de én is megjártam a hadak útját. Dávid - akit a valóságban persze nem így hívnak - egy olyan időszakomban talált meg, amikor egy leginkább függőséghez hasonló, de akkoriban szerelemnek hitt vergődésből igyekeztem kigyógyulni. Azok után, hogy a másik kihasznált és ignorált, igazán jólesett Dávid kényeztetése. Ugyanis valósággal rajongott értem. Leste minden kívánságomat, és úgy nézett rám, mint egy istennőre. Ráadásul úgy tűnt, nem zavarják a hiányosságaim és a gyengeségeim sem.

1. Kisajátított - Fontos volt számára, hogy minden szabadidőmet vele töltsem, és óriási patáliákat csapott, ha mással szerveztem programot. Eleinte bűntudatom volt, aztán kezdtem fullasztónak érezni a helyzetet. Onnantól kezdve menekültem.
2. Szidta a barátaimat - Az egy dolog, hogy a gyerekkori barátnőmet az első találkozás után elmebetegnek nyilvánította, de Dávidnak bizony az összes ismerősömre volt valamilyen megjegyzése. Aztán egy veszekedés alkalmával a fejemhez vágta, hogy nekem mindenki fontosabb, mint ő...

   

3. Kiröhögte a világnézetemet - Soha nem akartam senkit meggyőzni a világnézetemről, de Dávid ettől függetlenül minden alkalmat megragadott, hogy kigúnyolja mindazt, amiben hiszek. Egy egészséges kapcsolatban nem kell mindenben egyezni, de fontos, hogy a felek tiszteljék egymás világát.
4. Lenézte a munkámat - Ha büszke voltam valamire, amit elértem, ő biztos talált benne valami kivetnivalót. Hogy az adott projekt gagyi, az ügyfél röhejes, és egyébként is, miért pazarlom ilyesmire az időmet? Amikor egyszer elsírtam magam, amiért ennyire nem értékeli a munkámat, kedvesen közölte, hogy hagyjam az egészet a csudába, majd ő szerez nekem új megrendelőket.
5. Imádta, hogy kikészít, aztán vigasztal - Hamar feltűnt, hogy bármiről is legyen szó, Dávid zseniálisan tud vigasztalni. Csak aztán az is szemet szúrt, hogy rendszerint azért szorulok vigasztalásra, mert ő maga húzta ki a lábam alól a talajt... Ma már tudom, hogy Dávid abból nyert energiát, hogy engem taccsra vágott. Mert így erősnek és okosnak érezhette magát, amikor felsegített a padlóról.
6. Sértő viccekkel üldözött - Örömét lelte abban, hogy megalázhat. Akár a közös ismerőseink előtt is, mintha csak viccelődne: "Ó, nagyon ügyes szakács, még a tojásrántottát is oda tudja égetni" - aztán ha kibuktam, lazán közölte, hogy ő csak viccelt, és nekem nincs humorérzékem.

   

7. Érzelmileg manipulált - Mindig ő volt a szegény, sokat szenvedett mártír, a hűséges, csupaszív jófiú, aki csak boldoggá akar tenni engem. Én pedig egy érzelmi kötődésre képtelen, önző liba vagyok, aki maga sem tudja, mit akar.
8. A végén megzsarolt - Mikor végre szakítottam, először könyörgött, aztán ostromolt, majd megpróbált megzsarolni. Fenyegetőzött, káromkodott, és mindenkit meg akart verni, akivel szóba állok. Csak egy hajszál választott el attól, hogy rendőrt hívjak egy-egy őrjöngésekor.
9. Utána úgy csinált, mintha mi sem történt volna - Ez volt talán a legkülönösebb az egészben. A balhék után mindig kedves és előzékeny volt - amiről utólag már tudom, hogy hozzátartozik a bántalmazás ciklikusságához. A szakítás után azonban barátságot szorgalmazott, és úgy csinált, mintha nem manipulált és zsarolt volna a lehető legbrutálisabb módon. Mintha tényleg legjobb barátok volnánk.

Utólag már nem haragszom Dávidra. Tudom, hogy a maga módján jót akart, de nem volt képes egészséges párkapcsolat kialakítására. Akkoriban én sem - épp ezért találtunk egymásra. Már jó ideje terápiára jár, hogy képes legyen maga mögött hagyni a dühkitöréseit és a beteges ragaszkodását. Kívánom, hogy sikerüljön is neki.

Nyitókép: Shutterstock