Akkor sem fogok megkeseredni!

A Sors kegyeltje vagyok. Azoknak, akik ismernek, talán furcsán hangzik e kijelentés, mert már olyan sok megpróbáltatáson mentem keresztül, ami két életre is elegendő lett volna. De már jó ideje nem sorscsapásként tekintek ezekre a megpróbáltatásokra.

A Sors viharaiban állva

Ezek a megpróbáltatások ugyanis azok, amik oda vezettek, ahol vagyok, és azt csinálom, amit csinálok. Mert minél több pofont kaptam az élettől, annál többet profitáltam belőle. Egyik trauma jött a másik után: süket voltam, sánta voltam, egy darabig járni sem tudtam, gyerekként csúfoltak, nélkülöztem, kiközösítettek. Aztán ahogy idősebb lettem, szépen lassan megtanultam megvédeni magam.

Férjhez mentem, gyereket szültem, elváltam és egyedülálló anya lettem. Mikor azt hittem, újra megtaláltam a párom, a terhességem alatt faképnél hagyott a "Nagy Ő". Egy három évessel a karomon és egy picivel a szívem alatt újra padlót fogtam. És pont mikor kezdtek volna egyenesbe jönni a dolgok, jött a lehető legnagyobb pofon, amit egy anya kaphat: a kisfiam leukémiás lett.

De ebből is kijöttem, illetve kijöttünk közösen.

Forrás: Rózsa Magdolna saját képe

Tükörkép Műhely

Feladhattam volna. Megkeseredhettem volna. Beletemetkezhettem volna a haragomba, a bánatomba, a kimerültségembe. De nem tettem. Életem legsötétebb szakaszaiban is hittem, hogy ez a csata megnyerhető, ezért a legnagyobb vergődéseim közepette suliba jártam, és kitanultam magam a gödörből. Sőt, új céljaim lettek: a megszerzett tudásommal nemcsak a magam életét akartam könnyebbé, jobbá tenni, hanem másokét is. Talán furcsán hangzik ez egy kozmetikus-fodrász-manikűrös-pedikűröstől. De sikerült kereszteznem a szociális munkás végzettségemet a szépségápolással.

Lett egy álommunkahelyem, a Tükörkép Műhely, ahol az összes eddigi tudásomat kamatoztatni tudom. Ide a Zuglói Család- és Gyermekjóléti Központ főképp álláskereső ügyfelei járnak, hogy megfelelő öltözetben és ápolt kinézettel tudjanak menni az állásinterjúra. És ez fontosabb, mint gondolnád! Mert minél régebb óta munkanélküli - és bevétel nélküli - valaki, annál nehezebb olyan lelki és testi állapotba kerülnie, amivel jó benyomást tud tenni a munkáltatókra egy állásinterjún.

Mi pedig segítünk nekik kilépni ebből az ördögi körből. És ha azt látom, hogy az ügyfelek nemcsak önbizalomhiányban szenvednek, hanem a munkanélküliség miatt a megfelelő ruházat mellett egyéb dolgokban is nélkülöznek, megpróbálok nekik segíteni. Így került a "portfóliómba" az adománygyűjtés is.

Adni és kapni

Szóval végül elesettből segítő lettem. És ez nekem nagyobb győzelem, mintha magam mögé utasítanám Bill Gates-t a világ leggazdagabbjainak rangsorában. Az, hogy a Tükörkép Műhelyen keresztül hatással lehetek a világra és a benne élő emberek életére, kárpótol minden pofára esésért és sorscsapásért. Így visszatekintve látom csak igazán, hogy mindennek oka van, és van értelme újra és újra felállni - akárhányszor is küld padlóra az élet.

Persze hátradőlni sosem lehet. Sokszor vagyok fáradt, magányos és a könnyeim által szétáztatott párnán alszom el. De amikor reggel elindulok, mosolygok még akkor is, ha belül baromira fáj. Mert amikor valakire rámosolygok, és az visszamosolyog, újra erőre kapok.

Bizony ezt is megtanultam: a hangzatos szavak feleannyit sem érnek, mint a tettek és a példamutatás. Ezek az apró visszajelzések fognak nekem erőt és bizonyosságot adni, hogyha az élet újra kirántaná a lábam alól a talajt, akkor tudjam majd: ha kell, ezredszerre is felállok.

Forrás: Rózsa Magdolna saját képe

Ezért is jelent nekem sokat, hogy idén Aranyanyu díjra jelöltek. Pont engem, akinek a lakása néha úgy néz ki, mintha átment volna rajta egy kisebb hurrikán. Pont engem, aki minden másnap szaranyának érzem magam, mert nem úgy mondtam, nem úgy csináltam valamit, ahogy azt egy "jó anyának" kellene. Nem vagyok "jó anya", arany pedig pláne nem, de jó érzés azt látni, hogy az a sok-sok tanulás és a megpróbáltatásokból való kilábalás ide juttatott. Jó érzés, hogy bár továbbra is egyedül vagyok, de mégis elégedett lehetek az életemmel, mert a sok "összezuhanással, de mindig felállással" példát mutathatok.

Életem végéig tanulni fogok, mert mindig vannak újabb és újabb kihívások, lehetőségek, amiket két kézzel megragadok. Mert egy dolgot nagyon megtanultam: bármit sodor elém az élet, az nem akadály, hanem kihívás, amivel megbirkózhatok.

Rózsa Magdolna

Nyitókép: Sutterstock

    Ezt olvastad már?