Az érzelmi intelligencia fejleszthető. Komolyan!

Meg tudod határozni, hogy mi a fene bajod van? Ki tudod fejezni az ezzel kapcsolatos érzelmeidet? Meg tudod választani helyesen a kifejezés módját, idejét és irányát? Akkor nem vagy teljesen elveszve, és határozottan átlagon felülinek mondhatod magad!

De nézzünk utána kicsit pontosabban, ki intelligens érzelmileg! Meg egyáltalán, mi az, hogy érzelmi intelligencia? A Wikipedia - és egy csomó borzasztóan hosszú szakkönyv - azt írja, hogy:

Ezen képesség a saját, valamint a mások érzelmeinek érzékelését, kezelését és befolyásolását jelenti.

Ha pedig képesség, akkor feltételezhetően tanulható, de legalábbis fejleszthető. Ez jó hír minden magának való, mogorva pokrócnak odakinn.

Forrás: iStockphoto/Tatyana Tomsickova

De egy szó, mint száz, annyi biztos, hogy az érzelmi intelligencia tehát, mások és a saját érzelmeinkkel függ össze. Mivel mások érzelmeinek felismerése és kezelése egy jóval nehezebb feladat, ebbe mindenképp csak akkor tanácsos belefogni, amikor a saját érzelmeinkkel már tisztában vagyunk.

A saját érzelmeink kezelése első pillantásra nem is tűnik olyan bonyolult feladatnak. Elvégre magunkat mi ismerjük a világon a legjobban. Ám amikor a mindennapok hajtása, a stressz, a munka és ezer más megoldandó feladat terhe nyomja a vállunkat, talán már a saját érzelmeink sem olyan ismerősek számunkra. Viszont egy-két ujjgyakorlattal ez is megváltozhat.

Lépj kapcsolatba az érzéseiddel!

Aki teljesen elveszítette a kapcsolatot az érzelmeivel, annak utána kell mennie, meg kell keresnie őket. Ez nem könnyű, főleg akkor, ha egyes érzelmeket egymástól is nehezen különítesz el. A "teljesen ki vagyok borulva", a "rossz kedvem van" és az "elegem van mindenből" állapot rengeteg érzelemből tevődik össze. És így, nagy masszaként nem kezelhető. Ezért vegyél egy nagy levegőt és kérdezd végig magadtól az érzelmi reakcióidat egy-egy helyzetre: Mérges vagy miatta? Szomorú? Dühös? Frusztrált? Indulatos? Így megkapod a keresett érzelmet.

Forrás: iStockphoto/kieferpix

Ha alapvetően nincs baj az érzelmeid felismerésével, akkor is elkelhet az utánajárás, mert akarva-akaratlanul a szőnyeg alá söprés rád is jellemző lehet. Mert bizony hiába szeretnél te valamit megélni, kezelni, helyretenni, ha a főnököd egyáltalán nem nyitott a probléma megoldására. Szóval, ha a nap folyamán érzel is bizonyos dolgokat, és el kell nyomnod őket, amint tudsz erre időt szakítani, elevenítsd fel az érzést, engedd magad át neki, éld meg, hagyd, hogy átjárjon!

Akkor is, ha rossz volt.

Szép dolog, ha nem akarod hazavinni a munkahelyi stresszt, de csak akkor zárd le a dolgot, miután jól kipanaszkodtad magad a párodnak/a szomszéd néninek/a nagymamádnak! Ez segíthet megélni az elfojtott érzéseket. De utána tényleg "tedd le" a munkanapot, és a jó dolgokra koncentrálj!

Keresd meg a kiváltó okot!

Imádom az "ok nélküli hiszti" kezdetű férfi vagdalkozásokat, könyvet lehetne írni róla... Ha valaki érez valamit, annak oka van, csak egy kicsit mélyebbre kell ásni. A 2-3 éves gyerekek és a nők is ugyanazért hisztiznek: frusztrációt közvetítenek, mert nem értik meg őket. De ebbe inkább bele se menjünk! A lényeg, hogy mindennek megvan az oka - ha valaki ok nélkül dühöng, az beteg és gyógykezelésre szorul. De ha valaki felismeri, hogy mi az oka az érzéseinek, az intelligens, és jó úton jár az önismeret és az öngyógyítás felé.

Kommunikálj!

Fogadjuk el, hogy van, akinek nehezebben megy az érzelmek verbalizálása. Ha te is ilyen vagy, akkor előre készülj fel rá! Meg kell osztani az érzelmet, nincs mese! Készíts jegyzetet arról, hogy mit akarsz megosztani a másikkal!

Forrás: Getty Images/Portra
  • Mi történt?
  • Mit érzel azzal kapcsolatban?
  • Mi ennek az oka?
  • És mi a javaslatod a megoldásra?

Nekem személyesen ezzel mindig is óriási problémáim voltak: nehezen nyílok meg másoknak, és még ügyetlenebb voltam, amikor saját magamért kellett valahol kiállni. De ezen tényleg csak a gyakorlás segít. Másokért már egész jól ki tudok állni, magamért még nem igazán. De szerintem ez is csak gyakorlás kérdése... :) Csak gyakorlás kérdése...

Makra Flóra Emese

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?