De hogy hogyan is sikerült bejárnia a világot, hogyan lett belőle gyöngyügynök, ezekről és még sok minden másról beszélgettem a ma már 75 éves Bielek Elemérrel.
- Egy kalandor életében a magas szintű nyelvtudás szinte fontosabb, mint a bátorság vagy a rátermettség. Téged is az angoltudásod segített az utadon. Hol tanultál meg ilyen jól egy nyugati nyelvet a kommunizmus legsötétebb éveiben?
- "Egyszerű. Az apanyelvem az angol. Édesapám fontosnak tartotta a nyelvtudást, ezért csak és kizárólag angolul beszélt hozzám. Esetleg még németül. Esténként pedig mesekönyv helyett a National Geographic-ból olvasott fel. (Nevet.) Hálás vagyok neki a nem szokványos gyerekkorért. Apám azt is a lelkemre kötötte, hogy sajátítsam el teljes mértékig az angol nyelvet. Ne csak társalgási szinten beszéljem, hanem ízig-vérig, igazi angolsággal. Végül úgy alakult, hogy ha nem is könnyen, de az országban én nyitottam meg az első magán fordítóirodát. Ez nagy szó volt abban az időben. Nem is panaszkodhattam, mert akadt munka bőven. Az egyetlen probléma az volt vele, hogy rém unalmasnak találtam."
- Akkor elkezdtél rádiózni, hogy elűzd az unalmat?
- "Nem, nem. A rádiózás a kezdet. Egészen kicsi gyerekként láttam egy filmet, amiben egy hajó teljes legénysége odaveszett volna, ha nem tudnak a rövidhullámú adóvevő készülékükön segítséget kérni. Úgy éreztem, hogy ezt nekem is meg kell tanulnom! Rádióklubban elsajátítottam a rádióamatőrködés alapvető fortélyait, majd otthon is berendeztem egy rádiós kuckót. Itt, a 'vasfüggönytől' keletre kiváltságnak számított, ha valaki az éter hullámain, főleg morzejelekkel beszélgethetett a világ többi rádiósaival. Bár a beszélgetések témája meglehetősen le volt korlátozva - a szigorú szabályok betartását éber fülek ellenőrizték éjjel-nappal.
Aztán egyszer csak jött egy sürgős eset: egy kislány élete volt a tét. Én pedig fittyet hánytam az előírásokra, és a rádiós nemzetközi összefogásnak köszönhetően pikk-pakk megérkezett a szükséges csomag Svájcból. No, meg a nyomozók a házhoz. (Felkacag.) Édesapámmal bevittek bennünket, de a hajunk szála sem görbült. Néhány órás kihallgatással megúsztuk."
- Mit csempésztél az országba?
- "Életmentő gyógyszert. Tudom, hogy ez ma már nem tűnhet extrémnek. De az ötvenes években világgá kürtölni, hogy a 'munkásosztály paradicsomában' éldegélő népnek nincs meg mindene, főben járó bűnnek számított."
- Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy lett belőled gyöngyügynök?
- "A rádiózás hozta el azt is. A fordítóiroda jól hozott a konyhára. Én pedig szépen növeltem a rádiózáshoz szükséges műszaki berendezések számát. Ez elősegítette, hogy sorra nyerjem a versenyeket. A fordítóiroda bevételéből pedig eleinte magamnak szponzoráltam az igen távoli utakat. Első ízben az Új-Zélandtól négyezer kilométerre eső szigetvilágba.
Nevezetesen a Cook-szigetekre, ahol idővel összebarátkoztam a sziget gyöngyhalászaival. Hamar híre ment, hogy van itt egy fehér ember valami egzotikus országból, aki még angolul is jól beszél. Aztán egyszer csak, egy gyöngyfarm tanulmányozása közben a tulaj nekem szegezte a kérdést, hogy lennék-e a gyöngyei európai forgalmazója."
- Egyből igent mondtál?
- "Dehogyis. Nem is vettem komolyan. Plusz fogalmam sem volt, hogy mit tudnék kezdeni néhány fekete gyönggyel. Hosszas töprengés után belevágtam. Izgalmas időszak következett. Sajnos mára a kínai felvásárlók tönkretették a becsületes gyöngyfarmerek piacát. De ez már egy másik történet.
No, meg már én sem bírom a hosszú utazásokat. Most a könyvem van fókuszban. Szeretném, ha maradna valami az utókorra, szeretném, ha nyoma maradhatna a rengeteg megélt kalandnak. Ha világgá kürtölhetném, hogy milyen elmondhatatlanul fontos a kommunikáció. Például a szigetek között könnyedén megeshet, hogy van jegyed, de nem szállhatsz fel a gépre, mert az őslakos elsőbbséget élvez. Még akkor is, ha nincs jegye! Vagy éppen nem akarják elvinni a csomagod, de anélkül meg nem tudsz rádiózni, szóval úgy nincs is értelme odautaznod. És ez mind orvosolható a megfelelő kommunikációval. Nem mellesleg tessék megfogadni az őslakosok tanácsait: ha azt mutogatják, hogy kend be magad az általuk felajánlott irtózatosan büdös löttyel, akkor tedd meg! Különben könnyen az életedbe kerülhet."
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.