Sztriptízbárba senki sem jár - csak Kata... :)

Mi több, ha netán a körúton vagy a Kálvin tér közelében található - igencsak impozáns - észrevehetetlennek egyáltalán nem mondható Marilyn Bar előtt elhalad, akkor is jól megszaporázza a lépteit. Nehogy már bárki is azt gondolja, hogy akár csak egy pillantást is vetett rá! Egyébiránt a cikket is csak a magam szórakoztatására írom... Ugyan ki akarna pucér lányokról (bizony ám, ez nem topless, itt anyaszült meztelenre kell vetkőzni), erotikus táncról, fizetett szórakozásról olvasgatni? Sejtettem. Senki.

De, ha már betértem, a 25 éve működő Marilyn Table Dance Barba, akkor azért leültem beszélgetni a helyet üzemeltető Csomós Katalinnal. Igen, egy nő itt a főnök.

Mindenki megnyugtatására elmondanám, hogy fényes nappal léptem be a "fertőbe", így csak a hely szelleméről tudok beszámolni. Ezt nem én mondtam, hanem Katalin, aki nem mellesleg 3 gyermekes anyuka, igen dekoratív, nagyon kedves, és soha, de soha nem mondanád meg róla, hogy egy felnőtt szórakozóhely tulajdonosa. A nem kicsit hosszúra nyúlt bevezető után hagyom is Katalint beszélni.

"Fiatalon kerültem bele a pesti éjszakai életbe, és megszerettem. Szeretem a mai napig is. Nyilván sokszor nem volt könnyű, de folyamatosan igyekszünk megújulni. Az elejétől fogva tudtam, hogy igényes szórakozóhelyet szeretnék, ahová jó érzés betérni."

"Ezek a klasszikus table dance asztalok, amit elsőként hoztam be Magyarországra. (Látja, hogy nem értem, miként funkcionál az asztal.) Egy este 30 lány van műszakban. És folyamatosan váltják egymást a színpadon, ahol nem vetkőznek meztelenre. A színpad az érzéki erotika színtere. A vendégeknek ez is elegendő. De ha flörtölni kezdenek a lánnyal, akkor ő veszi az adást, és csatlakozik hozzá egy italra. És ha a vendég a saját asztalánál rendel táncot, akkor jön a képbe a table dance. Itt már lekerül az összes ruhadarab. Viszont a lányokat ekkor sem lehet tapizni."

A vége azért nem várt fordulat. Azt mondod, hogy a vendég nem nyúlhat a táncoslányhoz?

"Itt nem. Ha kéri, akkor van erre is lehetőség egy elszeparáltabb részen. Fontos, hogy szexuális aktus nem történhet. Ezeken a félrevonulósabb részeken is az a maximum, hogy beleül az ölébe, és a vendég itt-ott megcirógathatja. Legénybúcsús társaságoknak ez igen nagy élmény szokott lenni."

Szinte csak magamban mormogom, hogy de mi van az otthon maradt hölgyekkel?

"Általában 1-1 ilyen legénybúcsús sztoriból nem lesz nagy baj. Ugyanakkor az is előfordul, hogy férj és feleség kéz a kézben jár a klubba. Persze nem ez a jellemző. Főleg olyan férfiak adják a törzsgárdát, akik felelős pozícióban dolgoznak. Jól esik nekik, hogy itt kiengedhetik a gőzt, lehull róluk a teher. Felemelő a tudat számukra, hogy mindig akad egy lány, aki leül melléjük lelkizni. Bármennyire is különös, de iszonyú nagy igényük van rá. Semmi mást nem akarnak, mint figyelmet és egy lányt, aki csillogó szemmel issza a szavaikat. Nyilván tudják, hogy ez illúzió. A lányok szeme pénzért csillog."

Ez minden esetben igaz?

"Általában elmondható, hogy ez a nehéz sorsú lányok hivatása. Nekik a viszonylag könnyű pénzkereseti lehetőség kiugrást jelent. Egy olyan életszínvonalat, amiről álmodni sem mertek. Persze a legtöbben élvezik a csábítást. Az is megszokott, hogy a törzsvendégek elkezdenek kötődni egy-egy lányhoz, és a lány munkarendje szerint jönnek. Az évek alatt sok mindent láttam. Plasztikai sebészt, aki bár egész nap ciciket bámult, a bárban is kocsányokon lógott a szeme a lányok mellén. Vagy köztiszteletben álló pasast, aki komolyan gondolta, hogy egyetlen tánc alatt egymásba szerettek a lánnyal. Közben meg szó sem volt róla, de alig tudtam ezt megértetni vele."

Nyitókép: Shutterstock