Pásztor Anna: Egy kisbaba olyan, mint a világ legkomplexebb drogja

Túl a negyedik X-en vállalt gyermeket, közben turnézott, majd ismét babát hordott a szíve alatt. És közben sikerült neki a lehetetlen: tudott nő, édesanya és rocksztár maradni. Sőt, szerinte mindezek kiválóan megférnek egymás mellett.

- Mi tartott ennyi ideig?

"Picit megcsúsztunk, mert nem vagyunk túl jók a határidőkben, főleg én. Nyomás alatt az embernek futhatnékja van. Úgyhogy én futottam. Aztán úgy döntettem, hogy mivel ez a 7. albumunk, vagyis 6 albumnyi kínkeserv és szenvedés van már a hátunk mögött, megérdemeljük, hogy kicsit lazábbra vegyük a tempót. Ránk fért már egy kis lazulás, hiszen nagyon erőltetett menetet nyomtunk végig az elmúlt időszakban. Egyrészt ment az Utópia turné, és akkor még egészen picike volt a második kisbabám. Nem sokkal előtte szintén terhesség, szülés, szülés utáni állapot, babával turnézás, és aztán még egy kör így. Közben forogtak a tehetségkutatók, amik az ember fél életét elveszik. Szóval kellett egyet fújni.

Azzal, hogy meghoztam ezt a döntést, azt is vállaltam, hogy én állom majd a köpködést a késés miatt. És volt is mit kiállnom... De így lett kerek. Az Utópia címet viselő számunkat a leadás előtt két nappal vettük fel. Az egészet zéróról, szóval nagyon durva volt a véghajrá."

- Most már, így az évek távlatából nézve mennyire volt fontos neked, hogy megismerjenek téged?

"Ez egy nagyon jó kérdés. Ezt még soha senki nem kérdezte meg. Hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy nagyon fontos volt, hogy megszeressenek. De nem olyan értelemben, hogy gyertek és ismerjétek meg a bennem rejlő kincsesbányát. Már csak azért sem, mert fogalmam sem volt arról, hogy mi van bennem. Én csak magamba akartam szívni az életet, és aztán továbbadni azt a rengeteg mindent, amit megéltem - az én színezetemben, az én élménytáram alapján.

Ennek nem feltétlenül az volt a célja, hogy megismerjenek engem, hanem hogy azokat az értékes üzeneteket, amiket kaptam, közvetíthessem az emberek felé. Nem vagyok több vagy kevesebb senkinél, aki szembe jön az utcán, csupán sikerült elég "tisztán tartani" magam ahhoz, hogy hiteles közvetítő lehessek. Ehhez viszont gyereknek kell maradni. A hajlandóságot meg kell őrizni és nem elzárkózni semmi elől. Ezt nemcsak a nagyon pozitív dolgokra, hanem a nagyon fájdalmasakra is értem. A pillanatban megvalósuló hajlandóságot kell életben tartani."

- Beindult a karriered, jöttek a gyerekek, és közben sem fogyott el a lendület. Van emögött tudatosság?

"Ugyan, egy kósza lélek vagyok. Ezért a 21. századot az Excel táblázatával meg mindennel együtt poháralátétnek tekintem. Mindemellett nem akartam kihagyni a babavállalást. Az pont olyan lenne, mintha nem akarnál szerelmes lenni. Ezek az életet meghatározó legnagyobb horderejű érzések. Baromság lenne ezeket veszni hagyni, csak, mert félünk tőlük. Nem titok, én is féltem az anyaságtól, hiszen hedonista vagyok, aki hajtja az életet. Ott villogott a fejemben, hogy egy ilyen életmódba hogy a bánatba férhetne el egy gyerek?!

A baba előtt is észvesztő tempót nyomtam, de az semmi sem volt ahhoz képest, ami utána következett. Aztán szépen el is jött az a pillanat, hogy kipurcantam és padlót fogtam. Ez számomra teljesen ismeretlen élmény volt, mert előtte nem volt semmi, ami kicsinált volna. Feltehetően ennek köszönhetően jött két pánikroham, és tényleg halálosan kész voltam.

Ez még az első babánál történt, a másodiknál már tudtam, hogy miből mennyit kell visszavenni. A baba kigyomlálja az életedből a hülyeségeket. Elképesztő lelki és emocionális hullámvasút a gyereknevelés. Olyan, mint a világ legkomplexebb drogja. Néha földhöz vág, és akkor üvöltve sírsz, aztán meg jön a boldogság csimborasszója. De mindkettőért hálás leszel.

Ami viszont fontos: a gyerekkel csak többnek szabad lenni! Persze nekem is van olyan napom, amikor tréning gatyában, táskás szemmel flangálok egész nap. De igenis az embernek a saját maga legjobbját vágynia és óhajtania kell! Ez nem azt jelenti, hogy ne fogadja el a szétcsúszott állapotot, de vágyni kell arra, hogy újra előtörjön belőlünk a szuperhős és a szexistennő! És nem szabad alább adni!"

Nyitókép: Origo