5 dolog, amiből tudhatod, hogy tudatosabb vagy másoknál

Akár a testi, akár a lelki egészséged terén hozol tudatos döntéseket, vagy a környezetedet igyekszel megóvni, egészen biztos, hogy kerültél már szembe a körülötted élők ellenállásával. Bár tudatosnak lenni manapság egyre divatosabb, arról elég kevesen beszélnek, hogy mire kell számítanod, ha ilyesmire adod a fejed. Merthogy a tudatosabbá válásnak is vannak ám mellékhatásai... De most nézzük inkább, milyen tünetekből veheted észre, hogy te már haladóbb vagy a témában!

1. Lehetségesnek tartod, hogy a rossz és nem működő dolgokon lehet változtatni.

Ha valami nem működik, felteszed a kérdés:

• Biztosan így kell ennek lennie?
• Biztos, hogy csak ez az egy módja van?
• Tuti, hogy nem lehet kitalálni erre valamilyen megoldást?

Erre még csak legyintenek:

• "Hiszen ezt így szoktuk."
• "Hiszen ez mindig így volt."
• "Hiszen mi úgysem tehetünk semmit."
• "Hiszen minden hiábavaló."

2. Szerinted nem attól fognak változni a dolgok, ha panaszkodunk és sajnáltatjuk magunkat.

Ami még durvább, ha van ötleted is, hogy nyafogás helyett megoldást találj. Vagy akár utána is néztél, és már feltérképezted a lehetőségeket. A helyzet akkor kezd komolyodni, amikor a megoldást megpróbálod elmagyarázni a környezetednek. Finoman utalsz rá, hogy attól, hogy mindig így volt, talán meg lehetne próbálni másképp is. Na, ettől kezdve már furcsa vagy.

3. Megelégeled a nyafogást, és elkezded másképp csinálni.

Nekivágsz, és elindulsz széllel szemben. Hiába csinálja mindenki másképp körülötted.

• Te nem eszed meg a szokásos délutáni sütit.
• Sorozatnézés helyett kétnaponta elmész edzeni.
• Olyan termékeket veszel, amin kevesebb a műanyag csomagolás, és nem kérsz műanyag szatyrot.
• Facebookozás és chatelés helyett rászánsz napi tizenöt percet arra, hogy rendezd a gondolataid.

Ettől kezdve különc leszel. Jönnek az értetlen kérdések meg az enyhén gúnyos viccek: "Minek kell edzeni járni, nem elég a séta a buszmegállóig?", "Kis környezetvédő, akkor a parkban is te szeded mostantól a szemetet?", "Mire jó ez az elmélkedés, lesz majd lift is az elefántcsonttoronyhoz?"

4. Eljutsz oda, hogy radikálisan nem kérsz a negatívkodásból.

Tudatosan kivonulsz minden olyan helyzetből és kommunikációból, ami ezen a sínen halad. Nem vagy hajlandó részt venni saját magad és mások leépítésében, vagy bármiben, ami másokat - a tágabb vagy szűkebb környezetedben - rombol. Ettől kezdve már "utálod az embereket", mert összeszeded magad, és elmész edzésre egyedül is, nem vársz mindig a többiekre. Nem vagy hajlandó beszállni a kávészünetben mások kibeszélésébe, megalázásába és a "kinek a rosszabb" licitálásba. Nem erőlködsz azon, hogy együttműködj azzal, aki nem akar veled együttműködni.

5. Egy idő után nem vagy hajlandó részt venni semmilyen olyan közösségben, ahol a lehúzás a közös nevező.

Ha már egy ideje kitartasz az előző lépéssel, és tudatosan kivonulsz minden helyzetből, ahol rombolás folyik, akkor pár dolog átalakul körülötted. Szép lassan lecserélődnek a könyveid, a reakcióid, a szokásaid, a barátaid, az egész életed.

A korrektség kedvéért: még innen is van feljebb. Azt hívják felébredésnek, megvilágosodásnak. Néha vannak olyan pillanatok, amikor azt érzed: bármi is történjék, a nyugalmadat semmi nem zavarhatja meg. Csak vállat vonsz, és derűsen mosolyogva csinálod tovább a dolgodat. Na, amikor ez állandósul, az a megvilágosodás. Amikor a belső egyensúly sose múlik el.

Sobják Mónika

Nyitókép: iStockphoto