Menekülés a kifutóról

Petra szépségének piedesztálra emelésére akkor kezdődött, amikor édesanyja elvitte őt egy modell castingra, ahol az ügynökség is alátámasztotta, hogy a lány igazán jó génállománnyal rendelkezik, és istenadta tehetség.

"Elég korán elkezdett fejlődni a testem, sok fiú megfordult utánam az utcán, az iskolában is a menők közé tartoztam. De én nem értettem ezt a felhajtást. Igazából anyukám ötlete volt, hogy elmenjünk egy castingra, mondván ha modell leszek, nem kell majd olyan nehézségek árán boldogulnom, mint ahogy neki, egyedülálló anyaként kellett. Így kerültem a modell világba."

Petra körül villámgyorsan zajlottak a dolgok, eleinte fürdőruhás és katalógusfotózások, majd idővel nagyobb felkérések is befutottak hozzá. Így emlékszik az elsőre:

"Tizenhét éves voltam, egy meleg, kora nyári napon éppen szünet volt az iskolában. A barátnőimmel beszélgettünk, őket már akkor ette a sárga irigység a sok menő cuccom miatt. Az ügynököm hívott, és izgatott hangon azt mondta: visszautasíthatatlanul magas összeget kapok, ha két hónapra elutazom Párizsba a következő héten. Akkor még nem értettem, hogy ez mit jelent. Csak a kalandot láttam benne, így igent mondtam, és belevágtam."

Az idilli elképzelések és illúziók az utazás napjáig tartottak: Petra ugyanis annyira komolyan vette a feladatát, hogy alig evett, így már a repülőúton is gyomorfájdalmaktól szenvedett. Ekkortájt még magának sem vallotta be, hogy étkezési zavarai vannak - a stresszre fogta az egészet.

"Mondhatjuk, hogy ez csak a kezdet volt. Tinédzserként - anyám engedélyével - belecsöppentem egy kívül csillogó, belül rothadó és könnyen magába szippantó világba. Amikor az ember a modellkedésről hall, nem gondol bele a minimális alvásidőbe, a folyamatos ingázásba, az állandó megfelelési kényszerbe, a karikás szemekbe. Nem mondom, hogy nem éreztem jól magam Párizsban - plusz akkora összeget tettem zsebre, hogy az egyetemi tandíjamat is kicsengethettem volna belőle -, de belül üres voltam."

Az addigra már jól kereső, ám érzékeny, mimózalelkű lány egyedül maradt. Alig akadtak barátai, a többi modell lánnyal is csak felületes viszonyt tudott kialakítani, melynek során a legőszintébb beszélgetések is csak annyiról szóltak, hogy ki hány csíkot szívott fel aznap.

Petra szerint a legtöbb modell ugyanabba a csapádba esik bele: meg akar gazdagodni, közben sanyargatja magát, - bőven túllépve az egészséges önkép kereteit.

"Ilyen fiatalon nehéz volt megállni, hogy ne kapjon el a gépszíj. De azt mondhatom: szerencsés vagyok, mert nem szoktam rá a szerekre, én "csupán" az anorexiások táborát erősítettem. Élveztem, hogy a bulikban minden pasi engem nézett, mámorító érzés volt, hogy bármikor elcsavarhattam a fejüket. Természetes szépségnek hívtak, amihez még a hosszú, egyenes hajam varázsa is hozzátett."

Petra huszonhárom éves korára már bejáratos volt a modellek világába, kisujjából kirázott egy fotózást, és a szeme sem rebbent, ha beesett egy külföldi munka, ahogy ő mondja: "teljesen el volt szállva magától" - egészen egy ominózus esetig.

"Az egyik szabadnapomon sétáltam Budapest utcáin, szép, mélyen dekoltált, rövid ruha volt rajtam. Akkorra már nagyon vékonyra éheztettem magam. Sétálás közben odaszólt egy srác, hogy takarjam már el magam, ilyen csontokkal még a kutyák sem játszanak! Magam sem értettem miért, de annyira betalált a mondata, hogy porig alázott vele. Azelőtt azt gondoltam, hogy rólam minden lepereg, főleg az ilyen beszólások."

Ez volt az a mondat, ami elindította Petrát a változás és az önvizsgálat irányába. Először egy kávézó teraszán ülve monitorozta tudatosan önmagát.

Szerinte a siker annyira elterelte a figyelmét, hogy elfelejtett belépni a felnőtt korba. Hajkurászta a pénzt, fotózásról fotózásra járt, menő ruhái voltak, de belül üres maradt.

"Másnap - sok év után először - megöleltem anyát, és elmondtam neki, hogy nagyon szeretem. Majd elkezdtem önfejlesztő könyveket olvasni, sportolni, és szépen lassan láthatatlanná váltak az addig szembetűnő bordakosaraim. Már csak annyi fotózást vállaltam, amennyit muszáj volt. Elég közhelyes mondat, hogy a külső szépség a belső értékek nélkül egy fikarcnyit sem ér, de én erre nagyon kemény leckék árán jöttem rá."

Hámori Barbara- Blondie

Nyitókép: AFPforum