Vérfagyasztó véletlenek – Miért nem fogott a fáraó átka Howard Carteren?

Akadt egy különleges pillanat 1922 novemberében, amikor egy férfi gyertyát dugott az ősi ajtóba vágott apró résbe. Howard Carter keze remegett, amikor bekukucskált, és amit ott talált, azt azóta sem felejtette el a világ. 

A régész karrierje majdnem gyorsan véget ért

Howard Carter festő fiaként született pontosan 152 évvel ezelőtt, 1874. május 9-én. Tizenhét évesen már a sírok falán lévő jeleneteket másolta, huszonéves korára pedig ott volt a Királyok völgyében, ahol az egyiptomi fáraók aludták örök álmukat a Nílus nyugati partján.

Az első komolyabb mester, akihez csatlakozott, Flinders Petrie volt, a kor egyik legtapasztaltabb ásatója. Ám a szakkarai leletnél történt az az eset, amely majdnem derékba törte karrierjét. Egy csapat részeg francia turista balhézni kezdett és rátámadt az egyiptomi őrökre, Carter pedig ahelyett, hogy csitította volna a kedélyeket, azt parancsolta az embereinek, hogy üssenek vissza és védjék meg magukat. Az ügyből diplomáciai botrány lett, felettesei követelték, hogy kérjen bocsánatot a franciáktól. Carter azonban makacs volt, nem akart bocsánatot kérni, emiatt ott kellett hagynia a hivatalos állását. Ezután éveken át alkalmi munkákból élt, rajzokat és festményeket árult gazdag turistáknak, hogy ne haljon éhen.

Miközben ő a pénztelenséggel küszködött, egy Theodore M. Davis nevű mecénás csapata érdekes leletre bukkant a Királyok völgyében: néhány tárgyra, amelyeken Tutanhamon neve szerepelt. Davis meg volt győződve róla, hogy megtalálta a király sírját, persze kifosztva. Azt írta tanulmányában, hogy a völgy már kiaknázott, nincs több titkos ajtó. Carter nem hitt neki.

A szerencse George Herbert személyében érkezett: gazdag, de törékeny egészségű arisztokrata, akit az egyiptomi titkok ugyanolyan mélyen vonzottak, mint Cartert. 1907-ben összeálltak, és amikor Davis 1914-ben visszaadta az ásatási jogot a Királyok völgyére, Carter és Carnarvon azonnal lecsaptak rá.

Carnarvonnak elfogyott a türeleme és közölte, hogy az 1922-es ősz lesz az utolsó szezon. Ha addigra nincs semmi, vége.

Tutanhamon sírja: a történelmi pillanat feltárása

1922.november 1-jén Carter egy addig érintetlen területre összpontosított: az ókori munkáskápolnák helyére, VI. Ramszesz sírjának bejáratánál. Azért maradt ez a terület érintetlen, mert az ásatás megzavarta volna a turistaforgalmat. Három nappal később az egyik munkás lépcsőfokra bukkant a törmelék alatt. Carter és csapata lefelé haladtak a lépcsőn, és egy lepecsételt, bevakolt ajtóhoz értek. Carter táviratot küldött Carnarvonnak:

Aztán visszatöltötték a lépcsőt, és vártak. Carnarvon november 23-án érkezett meg lányával, Lady Evelynnel. Amikor az ajtót végre megnyithatták, Carter vésőt fogott, és lyukat vágott a vakolatba. Bedugott egy gyertyát, bekukucskált, szeme lassan kezdte megszokni a sötétet. Furcsa formák, különös állatok, tornyosuló szobrok és tömérdek arany tárult elé.

Tutanhamon sírja az egyetlen fáraósír, amelyet nem fosztottak ki az ókori rablók. Az előkamra tele volt aranyládákkal, harci kocsikkal, állati formájú ágyakkal. Carter azonban hamar észrevette, hogy nincs koporsó. Az északi falon lepecsételt ajtó volt, két királyszobor őrizetében. Anélkül, hogy értesítették volna a Régészeti Szolgálatot, Carter, Carnarvon és Lady Evelyn azon az éjjelen áttörtek a halotti kamrába. Megnézték, amit látni akartak, majd igyekeztek eltüntetni minden nyomot, újra lezárták a lyukat, a friss vakolást egy gyanúsan elhelyezett kosárfedéllel takarták el. Rosszul álcázott titok volt, de mindenki annyira el volt ragadtatva a felfedezéstől, hogy senki nem kérdezősködött.

Tutanhamon múmiája: a feltárás óriási munka volt

Tutanhamon múmiájának feltárása hatalmas munka volt, csak az első szoba kiürítése több mint két hónapig tartott. Minden egyes tárgyat óvatosan kellett kezelni, mert sok lelet annyira régi volt, hogy egyetlen érintéstől szétesett volna. Amikor 1923 februárjában végre áttörték a belső szoba falát, egy hatalmas, majdnem három méter magas, arannyal bevont díszes faépítményt, amolyan fakápolnát találtak, ami szinte az egész helyiséget kitöltötte.

Olyan volt, mint egy hatalmas, aranyozott doboz vagy szekrény, ami azért készült, hogy megvédje a fáraó koporsóját. 

Ebben pihent a fáraó teste, további három kisebb, ember alakú aranykoporsóba rejtve.

Howard Carter halála és egy hálátlan örökség

Támogatója, Lord Carnarvon hirtelen halálát egy elfertőződött szúnyogcsípés okozta, ám a sajtó azonnal a fáraó átkáról kezdett cikkezni. A legenda szerint Cartert csak egy különös, geometriai ábrákkal díszített gyűrű védte meg a síron túli bosszútól.

De folytathatjuk a sort: a múmiát vizsgáló radiológus rejtélyes betegségével. Az emberek szemében ezek a tragédiák a sírkamra falára vésett átok beteljesülését jelentették, amely halállal fenyegetett mindenkit, aki megzavarta az uralkodó nyugalmát.

Tutamhamon sírjából származó tárgyakat vitt haza

Howard Carter halála 1939-ben következett be, Londonban. Hatvannégy éves volt, és Hodgkin-kórban halt meg. A brit kormány sosem tüntette ki, semmiféle elismerést nem kapott szülőhazájától azért, amit tett. Amikor a hagyatékát felbontották, Tutanhamon sírjából származó dokumentálatlan tárgyakat találtak a holmijai között. Valószínűleg úgy érezte, ennyivel tartozik neki a világ, ezeket csendben visszajuttatták Kairóba.

A lelet, amelyet Carter talált, ma is az egyiptológia legnagyobb felfedezése. A kincsek a hatvanas évekig a kairói Egyiptomi Múzeumban maradtak, majd világ körüli útra keltek, a British Museum kiállítására több mint 1,6 millió ember várt sorban, akár nyolc órán át. Míg a tárgyak nagy része ma már a gízai piramisok mellett felépült új Nagy Egyiptomi Múzeumba költözött, maga a múmia továbbra is a királyok völgyében, az eredeti sírjában nyugszik egy speciális üvegkoporsóban. A régész, aki mindezt lehetővé tette, közben Londonban halt meg, elismerés nélkül, szinte észrevétlenül.

Nyitókép: Getty Images