„Nem a repülők voltak, a szépség ölte meg a szörnyet" – Legendás sztorik az ikonikus King Kong-filmről

A bemutató helyszíne a patinás Radio City Music Hall volt, ahol addig főként elegáns revüműsorok és zenés produkciók futottak. A közönség persze izgalmas kalandot várt, egzotikus szigettel, veszélyes őserdei jelenetekkel. Aztán hirtelen ott termett a vásznon az óriásmajom, mindenkit letaglózott a King Kong-film.

A King Kong-film először New Yorkot hódította meg

A King Kong-film jó hangos volt, látványos, és olyan érzelmi hullámvasutat mutatott be, amilyet akkoriban ritkán tapasztaltak a nézők. 

Nem a mai értelemben vett digitális trükkökkel dolgoztak, hanem kézzel mozgatott modellekkel, aprólékosan felépített díszletekkel.

A legenda szerint néhány néző alig bírta nézni azt, amikor a hatalmas majom felkapta a sikoltozó nőt. Ekkor Amerikában épp dúlt a gazdasági válság, az embereknek szükségük volt arra, hogy két órára kiszakadjanak a hétköznapokból. A King Kong-film ezt adta meg nekik: menekülést, borzongást és csodát. Mára már az egyik legjobb bekuckózós film, hasonlóan a Szenvedélyek viharában című filmhez. 

A King Kong-film trükkjei 

A King Kongot Merian C. Cooper álmodta meg, mégpedig szó szerint. 

Ernest B. Schoedsack rendezővel és a trükkmester Willis O’Briennel közösen hozták aztán össze a mozgóképet, utóbbi bábuk megmozdításával lehelt életet a hatalmas majomba. 

Nem volt könnyű dolguk. A makettek aprólékosan kidolgozott minivárosok voltak, a dinoszauruszokat és az óriásmajom figuráit kézzel mozgatták képkockáról képkockára. Ma már természetesnek vesszük a számítógépes effekteket, de akkor minden egyes mozdulatot órákig, vagy akár napokig is forgattak. O'Brien csapata szó szerint életet lehelt a gumiból és fémből készült figurákba. A film zenéje is úttörő volt, az egyik legjobb filmzene lett. Max Steiner nagyzenekari kísérete olyan erővel támogatta a képeket, hogy a nézők a mellkasukban érezték a dobok dübörgését. Máig ez az egyik legjobb filmzene.

A felvételek során a trükkmesterek akaratlanul is hozzáértek a majom szőréhez (ami valójában nyúlszőr volt), és minden mozdításnál egy kicsit megborzolták azt. Amikor a filmet levetítették, Kong szőre úgy hullámzott és borzolódott a képernyőn, mintha folyamatosan viharos szél fújná a dzsungelben. A készítők először kétségbeestek a hiba láttán, de végül rájöttek, hogy ez a folytonos vibrálás csak még életszerűbbé és dühösebbé tette az óriásmajmot, így végül nem javították ki. 

A felhőkarcoló tetején: a King Kong-film ikonikus jelenete 

A történet csúcspontja, amikor Kong felmászik az akkor még viszonylag új Empire State Building tetejére, mára a filmtörténet egyik legismertebb jelenete lett.

A város és a szörny találkozása egyszerre volt félelmetes és szimbolikus: az idegen, a meg nem értett lény szemben a modern civilizációval. 

A film egyik legismertebb mondata: 

 – arra tett utalás, hogy nem a technológia vagy a katonai erő kerekedett a tragikus hős fölé, hanem maga a szerelem és a vágy, melyet Kong a gyönyörű Ann Darrow iránt érzett. Nemcsak kalandfilm volt ez, hanem tragikus mese is a vágyakozásról és az elutasításról.  

A King Kong-film sikere után jöttek az újabb feldolgozások, átiratok, folytatások. Azóta a filmes szörnyek más produkciókban is helyet kaptak. Az óriásmajom alakja generációról generációra változott, de a lényeg maradt: a hatalmas testben ott dobog valami nagyon is emberi.

Nyitókép: Hulton Archive/Getty Images