Kezdjük is az elején, ha esetleg valaki nincs képben. Adott egy kertvárosi családanya - tökéletes otthonnal, férjjel és két gyerekkel -, aki bár látszólag tényleg fantasztikus életet él, mégis hiányzik neki valami... azaz valaki: az exe. Aztán jön az ex és borul a csendes családi idill – amiben egyébként a hősnő, Billie már kezdett fuldokolni. Hogy mi volt a véleményem az első évadról, azt itt olvashatjátok el részletesen, de dióhéjban annyi, hogy bár értem Billie problémáját és a szituációt, amit felvázol, azt ahogyan ezt az egészet kezelte, azt már nem... azt meg főleg nem, hogy
mi a fenét akar az exétől, a nárcisztikus, döntésképtelen Bradtől.
A történet egyébként ott folytatódik, ahol az első évad véget ért, ám cseppet sem úgy, ahogyan az Billie várta – vigyázat, mert spoiler következik! - ugyanis, mire ő döntésre jutott, Brad már árkon-bokron túl volt, sőt teherbe is ejtett egy másik nőt. Milyen állhatatos, türelmes és szerelmes ez a férfi... Ja, nem! És itt a lényeg, ami már az első évadban is kiverte nálam a biztosítékot... Nem, nem az, hogy a hősnő otthagyta a házasságát, amelyben nem volt boldog – senkit nem bátorítanék arra, hogy benne maradjon egy olyan kapcsolatban, amiben szenved –, hanem az, akiért és ahogyan tette ezt. S ha az első évadban csak sejtettük, hogy milyen ember Brad, a másodikban bizony kristálytisztává vált – legalábbis számomra...
Fentebb már említettem, hogy a 2. évad utolsó része után csak pislogtam, mint hal a szatyorban, ennek ellenére azért
akadtak olyan gondolatok és események is a Vágyak/Valóság új epizódjaiban, amelyek kifejezetten tetszettek.
Kezdeném azzal, hogy Billie befejezte a tanulmányait, saját karriert épített és önálló életet kezdett. Ez szép és dicséretes, elvégre a házasságában teljesen alárendelte magát a feleség- és anyaszerepnek, ideje volt tehát kibontakoznia ezt az énjét is, ha már felrúgta a régi életét.
Szintén nagyon tetszett Billie barátnője, Sasha Snow karaktere, akinek kicsit jobban bepillanthattunk a jelnébe és múltjába is. Sasha rendkívül erős és céltudatos, aki pontosan tudja, hogy mit akar és ezért bizony képes nem kis áldozatokat hozni. Ez is jó, mert végre fókuszba kerül egy karakán nő, kicsit ellensúlyozva Billie nyűglődését.
Tetszett, hogy szó esett arról, hogy igenis
nem mindig a nőnek kell áldozatot hoznia és feladni mindent, ha azt akarja, hogy működjön a párkapcsolat.
Illetve szintén egy fontos üzenet, hogy felismerjük, hogy a lányokat születésüktől kezdve arra nevelik még ma is, hogy mindenkinek megfeleljenek: szülőknek, nagyszülőknek, barátoknak, tanároknak, munkáltatóknak, pasiknak, férjnek, de még a bolti eladónak is. A nő legyen kedves, aranyos, simulékony, akkor is ha legbelül belegebed. Ezen érdemes kicsit elmélázni és megtalálni az arany középutat ebben a témában is.
Sajnos azonban ezek a pozitív mondandók nem hiszem, hogy mindenkinek átjöttek, mert annyira elvitte a történetet a szerelmi szenvedés.
És lássuk akkor, hogy miért döbbentem le teljesen a 2. évad végén. Nem, nem a rengeteg szexjelenet botránkoztatott meg, nem is Brad és Billie vagy Cooper szerencsétlenkedés, hanem a végső kifejlett. Pontosabban az, hogy a sorozat végén három olyan páros állt össze, akik az exüket választották. Vigyázat, spoiler újra! Ez azért több mint furcsa számomra, mert azt üzeni, hogy ne előre menjünk, hanem hátra.
Azt üzeni, hogy amit a múltban rossznak ítéltünk meg, az voltaképpen jó és ne a fejlődést válasszuk, hanem a visszafejlődést.
Nem állítom, hogy nincs létjogosultsága annak, ha valaki esetleg újra összejön a régi párjával, hiszen én is hiszek abban, hogy egyesek képesek megváltozni. De amikor egy filmben a három főszereplő MINDEGYIKE az exe mellett köt ki, na szerintem ez nem kicsit káros üzenetet hordoz magában. De nézzük is meg kicsit közelebbről a dolgot.
Billie & Brad: Igen, mindenki erre várt és erre vágyott, hogy a két egymás iránt epekedő szerelmes végre újra egy párt alkosson. De miért? Miért gondoljuk, hogy ez jó? Brad a végletekig önző és bizonytalan személyiség volt az első évadban és engem egyáltalán nem győzött meg arról az új részekben, hogy megváltozott.
Most sem tudta mit akar és állandóan ingadozott Billie és a terhes barátnője, majd felesége között. Sőt, hajszál híján meg is csalta az állapotos Gigit...
Én semmiféle fejlődét nem láttam a jellemében, ami azt erősítette volna, hogy most sokkal jobb párja lesz Billie-nek, mint amilyen korábban volt. Itt bizony a vágyak domináltak, de szerintem semmi nem mutatott arra, hogy a valóságban is életképes lesz majd ez a kapcsolat. Nem baj, semmiképpen se előre menjünk, ne gondolkodjunk, ne mérlegeljünk és nézzünk a dolgok mögé. Remek üzenet!
Cooper: Ez az a szál, ami már-már tragikomikus. Értem, hogy Coopernek fáj, hogy elhagyták és beleveti magát az életbe, mindent értek... egy dolgot leszámítva: hogy a fenébe kerül a képbe az exe? Az ő esete az, ami a totális megalkuvást mutatja be, sőt a karakter ki is mondja, hogy azért teszi le a voksát Emily mellett – aki saját bevallása szerint is kicsit unalma és egyszerű –, mert a lány mellett elégnek érzi magát. Tessék?
Tényleg visszamész az exedhez azért, mert ez a nő rajong érted és nem kell megerőltetned magad?
Ezt az üzenetet is komolyan gondolták a készítők? Vagy észre sem vették, hogy mit közvetítenek a nézők felé, akinek nagy része valószínűleg bizonytalan fiatal felnőtt? Oké, Cooper személyiségébe bele is illik ez a választás, de nem lehetett volna valami jellemfejlődést kicsikarni a karakterből?
Sasha&Kam: Ez az a szerelmi szál és ez az a „vissza az exhez" szituáció, amit viszont megértek és amit életképesnek és értékelendőnek tartok. Méghozzá azért, mert itt mindkét karakter fejlődött, mindkettő képes volt áldozatot hozni a végén a kapcsolatért – ez ilyen formában még a valóságban is működőképes lehet, hiszen nincs hosszú távú és jó kapcsolat olyan kompromisszum nélkül, amelybe mindkét fél képes beleállni. És ők megtették.
Persze a fentieken kívül akadt még pár dolog, amivel nem tudtam mit kezdeni a sorozat második évadánál, például a gyerekfelügyelet fura módja, Majid karaktere vagy az, ahogyan a női jogok és egyenlőség szószólójaként Sasha hagyta magát elnyomni az ügynöke által. Mégis, ami miatt igazán nem tetszett a Vágyak/ Valóság 2. évada, az határozottan az, hogy ahelyett, hogy
azt közvetítette volna a nézőknek, hogy tekintsenek a jövőbe, azt sugallta, hogy inkább ne bízzanak a múltbéli döntéseikben és lépjenek vissza egyet - vagy többet.
És ez káros, ugyanis rengeteg olyan ember van, aki eleve nosztalgiával tekint arra, ami volt, megszépíti a múlt történéseit és pont emiatt nem tud előre haladni. Toporog egy helyben vagy éppen visszalép, mert úgy érzi, hogy felül kell bírálnia a korábbi érzéseit, döntéseit: Jaj, nem is volt olyan rossz az a kapcsolat.Nem is vert meg annyira a Béla. Nem is sanyargatott annyira a főnököm.
Sok embernél így is tele a padlás bizonytalansággal, nem kell még egy ilyen megerősítés is. Bőven elég lett volna, ha a Sasha és Kam kapcsolata megjeleníti, hogy indokolt esetben vissza is lehet lépni, de a másik két páros története szerintem iszonyatosan rossz üzenetet hordoz, ez pedig az egész filmre rányomja a bélyegét – nálam.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.