Juss be a király ágyába mellbedobással! - Agnés Sorel taktikái

A 15. századi divatikonná vált Sorel földöntúli szépsége hamar kiderült, és a kérők sorban álltak a kisnemesi családba született lányért. Nem tartott sokáig, amíg VII. Károly is felfigyelt rá. Az uralkodó - ahogy ez általában a királyokra jellemző - rajongott a gyengébbik nemért. Egész háremet tartott fenn, hogy szexuális étvágya ne szenvedjen hiányt.

Az aranyhajú, kék szemű Agnès udvarhölgyként került először az udvarba, majd Károly ágyába, ám ezúttal nem egy újabb arctalan szerető került intim viszonyba a koronával.

Középkori power couple

Átlagos udvari románc is lehetne a történet, ha nem Agnès-ről és Károlyról lenne szó. Utóbbinak ugyanis egyetlen előnye volt: a koronája. Nem csupán a vonzerőnek és intellektusnak volt híján, de állandó depresszió gyötörte. Szörnyű mentális állapotából csak az életében jelenlévő erős nők tudták kirántani: az anyja, az anyósa és Sorel.

A fiatal szépség erőt adott neki és hatalmat. Apátiája megszűnt, és magabiztos, potens király lett, bár addigi uralkodása semmitmondó volt. Örök középszerűségre kárhozott volna, ha nem találkozik a lánnyal, az ország területének kétharmada pedig idegen hatalmak tulajdona lett volna.

Az uralkodót és szeretőjét nem csupán a szerelem, az erős kémia tartotta össze, hanem a politika is. Miközben Sorel sikeresen lebeszélte Károlyt a lustálkodásról, meggyőzte a nemeseket arról, hogy támogassák az uralkodó terveit. Az ország újraéledt, az újonnan formálódó udvari körök pedig nem győzték csodálni az első hivatalos szerető érdemeit.

A szajha Szűz Mária

Károly ugyanis - hogy mindig mellette lehessen - az első gyerekük megszületése után Sorelnek adományozta a hivatalos státuszt, ami forradalminak számított. Ma talán furán hangzik, de a középkori Franciaországban ez volt a legnagyobb hatalom, amivel egy nő rendelkezhetett. A számos ajándék mellett - ruhák, ékszerek, kastélyok - Agnès, így hivatalosan is az udvar egyik legbefolyásosabb szereplője lett, aki még a pápától is különleges privilégiumot kapott. Saját hordozható oltára volt, hogy bárhol is szállja meg a vallási ihlet, mindig tudjon misét hallgatni.

Szépsége mit sem kopott az évek alatt, még Jean Fouquet festőt is megihlette, aki híres képén szoptató Szűz Máriaként ábrázolta Sorelt. Jóllehet, semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a lány valóban fedetlen mellel járkált volna, a festmény csak még jobban felszította a tüzet az emberek között. Hamar kitört a botrány, hogy egy ilyen szajha Máriaként pózol.

A már életében legendává vált Sorel csodálóinak számánál csak irigyei voltak többen. Kritizálták ruháiért, túlzott magabiztosságáért, és azért, hogy elfoglalja a hagyományos férfi pozíciókat. Ráadásul megalázta a király házasságát, a királynőtől pedig átvette a teendőket. Ma úgy mondanánk, túl innovatív volt, de érdekes módon a királynőt ez nem zavarta, sőt jóban maradtak egymással. Károly fia viszont gyűlölte apja szeretőjét. Lajos minden alkalmat megragadott, hogy kifejezze ellenszenvét, és akkor sem nyugodott meg, amikor Sorel meghalt.

Bizonyíték egy gyilkosságra 500 évvel később

Életénél már csak halála volt érdekesebb Agnèsnek. 28 évesen halt meg, negyedik gyerekével terhesen. A halál oka hivatalosan vérhas volt, de ennyi ellenséggel a háta mögött nehéz volt nem szándékosságot feltételezni.

Hogy méltó temetést kapjon, az uralkodó hercegnői rangra emelte halott szerelmét. Bár később Agnès unokatestvérének karjaiban keresett vigaszt, sosem kapta vissza a régi boldogságot. Mély melankóliába süllyedt, hátralévő éveiben bor áztatta orgiák és betegségek váltották egymást.
Az utókor pedig töprenghet azon, hogy vajon ma mit szólna Sorel a #FreeTheNipple (Szabadságot a mellbimbónak!) mozgalomhoz.

Nyitókép: Shutterstock