A tetszeni vágyást valószínűleg a génjeinkben hordozzuk, még akkor is, ha a modern korban bizony már nincs feltétlenül szükségünk egy férfire ahhoz, hogy gazdaságilag és társadalmilag is pozícionáljuk magunkat. A szépség azonban olyan hatalom, amely átível korokon, kultúrákon - és különben is, mi nők, szeretünk szépek lenni.
De mi a szépség? Attól függ, kit kérdezünk, hiszen a szépség szubjektív. És attól is függ, hogy mikor kérdezzük, mert a szépségideálok bizony időről időre változnak. A XX. század idoljai pedig különösen színesek...
Az 1900-as évek elején kétségtelenül a klasszikus homokóra alkat számított ideálisnak. A divatos hölgyek így fűzőt viseltek, amely a valóságosnál sokkal keskenyebbre préselt össze a derekat, a kebleket és a csípőt pedig gömbölyűbbnek mutatta. A dús hajkorona szintén elengedhetetlen tartozéka volt a nőideálnak, amelyet a lányok kiengedve vagy copfba hordtak, az asszonyok pedig – vagy bizonyos kor után - a fejük tetejére búbozták, laza kontyként.
A charleston korszak sok újdonságot hozott magával. A nők egyre aktívabbá váltak – sportoltak, bicikliztek, egyre többen dolgoztak -, így a fűzőket sokan sutba dobták és praktikusabb ruházat után néztek. Ez megmutatkozott a nőideálon is, hiszen a homokóra helyett, most a fiús, azaz se mell, se derék, se csípő testalkat jött divatba, arról nem is beszélve, hogy azok, akik nem csak követték, de teremtették is a trendet – mint például Coco Chanel -, még a hajukat is levágatták.
A következő évtizedekben ismét teret nyertek a nőies idomok. A botrányos flapper viselkedést pedig felváltotta a női határozottság. A kor idoljai fehérre púderezett arccal és erős ajakfestéssel hívták fel magukra a figyelmet, de Marlene Dietrich-nek köszönhetően divatba jött a leborotvált, majd újrarajzolt szemöldök is.
A második világháború világszerte - és az élet minden területén - éreztette hatását, így nem meglepő, hogy mind a női divatot, mind a női ideált illetően a praktikum vált jellemzővé. A mindenféle szélsőségektől mentes, se nem túl nőies, se nem túl fiús alkat hódított, amely átlagos, mégis formás. A '40-es évek elején a nőideált a szexi pin-up lányok - és Rita Hayworth - testesítették meg igazán, ám az évtized vége felé a háborúban megfáradt társadalmak már jobban kedvelték a hagyományos értékeket közvetítő női szépségeket.
Az '50-es évek a háziasszonyok, a nőiesség és harmónia időszaka volt. A gyengébbik nem tagjainak már nem kellett keményen tartaniuk magukat, hiszen befejeződött a háború, az élet lassan visszatért a régi kerékvágásba. A női eszményképet így az testesítette meg leginkább, aki hangsúlyozta női mivoltát az élet minden területén: az alakot kihangsúlyozó, ugyanakkor nem kihívó ruhákat hordott, szép frizurákat készített magának – vagy készíttetett a fodrásszal -, sminkelt és persze gyermeket szült.
Ebben az évtizedben jelent meg a fogamzásgátló tabletta, a miniszoknya, így a „süss, főzz, takaríts körömcipőben" elvárást félrehajítva ismét előtérbe került az életvidám, felszabadult nőiesség. A dús idomok helyett a '60-as évek végére ismét a vékony, hosszú végtagokkal rendelkező, már-már kamaszos testalkat jött divatba és a fiús haj – gondoljunk csak a kor egyik legismertebb nőideáljára, Twiggyre.
A '70-es években egyre nagyobb figyelmet kapott a sportosság és az egészséges életmód, így a csontsovány eszményképet felváltotta az igazán nőies, ugyanakkor sportos alkat, valamint a napbarnított bőr. Mindehhez dús, hosszú, göndör hajkorona párosult, amelyet Farrah Fawcett hozott divatba.
A '80-as években Jane Fonda, Claudia Schiffer és Naomi Campbell testesítették meg az ideális nőt. Aki szeretett volna hasonlítani a kor nőideáljaira, az egyszerre volt vékony, ugyanakkor izmos. A vágyott alak elérése érdekében így minden valamirevaló lány és asszony vad aerobikozásba kezdett.
A XX. század utolsó évtizedében, ahogy telt az idő, úgy vékonyodott az ideális testalkat is, amelyhez ráadásul betegesen sápadt bőr és valószínűtlenül hosszú, csontos végtagok párosultak. A '90-es évek végére már veszélyes mértéket öltött ez a soványságkultusz, ezért számos divatház csak olyan modelleket alkalmazott, akik elérték az előírt minimum súlyhatárt.
A szépségideál tehát úgy változik, akár a fogyó és telő Hold, ezért érdemes meggondolni, beszállunk-e a mókuskerékbe, vagy az örökké változó divat helyett inkább a stabil, személyiségünkhöz illő stílust választjuk?
Nyitókép: AFP
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.