Meztelenül, ezüst tálcán szolgálták fel desszertként - ők a történelem leghíresebb prostituáltjai

Madame du Barry

Madame du Barry francia udvarhölgy volt, egy varrónő törvénytelen lánya. Amikor Jeanne kislány volt, édesanyja egyik szeretője elvitte őket Párizsba, ahol az édesanya a férfi háztartásában kezdett dolgozni szakácsként. A ház asszonya rajongásig szerette Jeanne-t, még az oktatását is finanszírozta. Ez az időszak azonban nem tartott sokáig, miután a viszonynak vége szakadt, a férfi kidobta az anyát és a lányát az otthonukból. Jeanne ezután többféle munkával próbálkozott, hogy ne haljon éhen, mígnem felfigyelt rá Jean-Baptiste du Barry, aki lányokat futtatott. Egymásba szerettek, du Barry pedig arra bíztatta Jeanne-t, hogy menjen el kurtizánnak a párizsi elit köreibe.

Marie Antoinette ezután nem sokkal lépett színre, és házasságot kötött a király fiával. Gyűlölte Madame du Barry-t, és miután a XV. Lajos elhunyt, száműzte egy közeli kolostorba. Itt viszonylag nyugodt élete volt, néhány szerelmi kapcsolattal, de a francia forradalom idején letartóztatták, és hazaárulással vádolták meg. Halálra ítélték, majd guillotine segítségével kivégezték.

Catherine Walters

Catherine Walters 1839-ben született, édesanyja korán meghalt. Egy vándorcirkuszban elsajátította a lovaglást, az emberek pedig tömegekben álltak az utcákon, hogy láthassák, ahogy lovagol. Őt tartották kora egyik legdivatosabb nőjének, és ő volt a viktoriánus London utolsó kurtizánja. Szókimondó volt, közvetlen és rengeteget káromkodott, az emberek pedig imádták érte.

Jótevői között voltaka brit királyi család tagjai, politikai pártok vezetői és értelmiségiek, köztük VII. Edward király, Jesse James, Hartington márki és Lord Fitzwilliams.

Lulu White

Lulu White az 1900-as évek elején volt kurtizán a New Orleans-i Storyville-ben, ami egy hírhedt piros lámpás negyed volt. Lényegében egy korabeli vállalkozó volt, aki néhány gazdag befektető segítségével megvásárolta a saját bordélyházát Storyville egyik legjobb részén.

Az előkelő bordélyházat Mahogany Hall-nak hívták, négyemeletes volt, 15 hálóval, amelyhez mind tartozott fürdő is. Lányai híresek voltak a szépségükről és a tehetségükről. Miután bejött az alkoholtilalom, Lulu azonnal felvette a fonalat, és "üdítőbárt" alakított ki.

Lulu híres volt a marketinghez való tehetségéről, és lényegében saját márkát alapított a bordélyházával. Rajongott az ékszerekért, főleg a gyémántért, és állítólag mindig rengeteget viselt egyszerre.

Bár folyamatosan meggyűlt a baja a törvénnyel, és számtalánszor letartóztatták, ez sosem akadályozta meg semmiben. Végül 1931-ben hunyt el.

Sally Salisbury

Sarah Pridden néven született 1690-ben, Londonban. 9 évesen varrótanonc lett, azonban miután elvesztette munkaadója egy csipke anyagát, elszökött, és az utcán próbált boldogulni. Bár eleinte nem prostitúcióval kereste a kenyerét, idővel rájött, hogy mennyit lehet keresni vele. 14 éves volt, amikor az egyik legexkluzívabb bordélyház madamja, felfedezte, és Sarah ekkor változtatta a nevét Sally Salisbury-re.

Sally akkor vált hírhedté, miután megkéselte az egyik ügyfelét egy opera jegyek miatt kialakult vita hevében. Egy évre börtönbe küldték. Áldozata, Lord Finch nem halt meg, sőt gyakran meglátogatta Sally-t a börtönben. 32 évesen halt meg a rácsok mögött, valószínűleg szifiliszben.

Cora Pearl

Eliza Emma Crouch néven született 1835-ben Angliában. Apja zeneszerző volt, aki elhagyta feleségét és hat lányát. Cora nem bírta elviselni anyja új férjét, a helyzet pedig annyira elmérgesedett, hogy az anya nyolc évre bentlakásos iskolába küldte a lányt. Miután hazatért, a nagymamájához ment.

Cora vad volt, és nem akarta a "jólnevelt fiatal hölgyek" életét élni, ellenben szeretett kísérő nélkül kimenni éjszakánként, ráadásul az alkoholt és az idősebb férfiak társaságát sem vetette meg. A férfiak elhalmozták szexuális ajánlatokkal, Cora pedig még sosem látott ennyi pénzt, így hamarosan szexmunkásként kezdett új életet. Összeállt Robert Bignell-lel, akinek bordélyháza volt. Beköltözött, Bignell szeretője lett, házasoknak adták ki magukat, és bejárták a világot.

Viszonyuk akkor ért véget, miután elmentek Párizsba, Cora pedig nem akart hazamenni. Ismét prostituáltként kezdett dolgozni, azonban rájött, hogy a legősibb szakmában sok a veszély, és más nők szegénységben élnek és nemi betegségekbe halnak bele, ezért keresett magának egy gazdag jótevőt, aki finanszírozta az életmódját.

Több "jótevője" is akadt, akik által híressé vált a francia elit körében. Egy alkalommal, amikor a francia elit krémjének szerveztek vacsorát, Cora volt a desszert, aki meztelnül feküdt egy hatalmas ezüsttálcán, amit négy férfi vitt be.

Kilenc évig volt Bonaparte Napóleon szeretője, de végül egy rosszul sikerült viszony miatt kénytelen volt visszamenekülni Londonba, ahol ismét közönséges prostituált lett. Elszegényedve halt meg bélrákban, jeltelen sírba temették.

Nyitókép: Shutterstock