Volt idő, amikor a kurtizánok értékesebbek és befolyásosabbak voltak, mint a feleségek

Az örömlányok nem mindig voltak obszcén poénok és lenézés tárgyai, sőt, a történelem számos korszakában kifejezetten kivételes is volt a sorsuk - például a férjezett asszonyokéhoz képest.

Egy korábbi interjúban már körbejártuk, hogy manapság milyen is lehet a szexmunka. Egy visszavonult örömlány mesélt az egy évtizedes pályafutása alatt szerzett tapasztalatairól, nem titkolva, hogy voltak könnyebb és nehezebb periódusai is életének ezen időszakában. Kendőzetlenül mesélt arról, hogy milyen férfiak és miért keresték fel, ő hogyan élte meg mentálisan a kezdeteket, és milyen érdekes, kellemes, esetenként rémisztő pillanatokat élt át.

Ezúttal viszont korábbi vizekre evezünk, és megnézzük, hogy a történelem során a prostituáltak mikor, hol és mit kínáltak a férfiaknak a szex mellett. Bár sokan gondolják, hogy a szexmunkások a körülmények áldozatai vagy rossz döntéseket hoztak, esetleg drogosok, de ahogy a fent említett interjú, úgy a történelem is rávilágít arra, hogy ez egy sokkal komplexebb történet. A korábbi évszázadokban számos olyan hely és időszak volt, amikor a prostituáltak megítélése és a társadalomhoz fűződő viszonyuk egészen más volt, mint manapság.

Reneszánsz Itália

Az itáliai kurtizánok úgy ismerték a szabadságot, ahogy a reneszánsz kor egyetlen másik prostituáltja sem. Ebben az időben a legtöbb nő csak akkor tanulhatott, ha kolostorba került, kivéve akkor, ha kurtizán volt, mivel akkor szabadon képezhették magukat. Emellett ugyanolyan biztonságot és stabilitást szerezhettek, mint a házas nők, azzal a különbséggel, hogy nekik lehetőségük volt megismerni a saját szexualitásukat.

A reneszánsz örömlányok koruk legműveltebb női voltak, akikkel lehetett beszélgetni többek között filozófiáról és költészetről is. Emellett pedig egy kis rafináltsággal még a politikára is volt valamennyi befolyásuk, ha megosztották a hozzájuk járó politikusokkal a nézeteiket.

Edo-korszak, Japán

A közhiedelemmel ellentétben a japán gésák nem nyújtottak szexuális szolgáltatásokat, cserébe viszont hatalmas vétség volt összetéveszteni őket a valódi kurtizánokkal. A legmagasabb rangú japán prostituáltakat oriannak nevezték az Edo-korszakban (1600-as évek eleje - 1800-as évek közepe). Hogy a nemeseket megfelelően tudják szórakoztatni, nagyon képzettek és műveltek voltak, formális nyelvezetet használtak, és különleges ruhákba bújva szórakoztatták a kuncsaftokat.

A gyarmatosítás előtti India

Indiában a szexmunkásoknak kilenc különböző szintje volt. Legalul voltak azok a nők, akiket a szüleik akár már négy éves korukban eladtak, Yellammának, a termékenység istennőjének ajánlva. Mivel ezek a nők nem házasodhattak, addig dolgoztak szexmunkásként, amíg fiatalnak és vonzónak látták őket. Ezután viszont a társadalom kivetette őket, és koldusként kellett leélniük az életüket.

A legmagasabb szinten lévő kurtizánok ezzel szemben széleskörű zenei, festészeti, színházi és költészeti ismeretekkel rendelkeztek. Az elit örömlányai szép otthonokban laktak, és saját szolgákkal rendelkeztek. Nemcsak szépek, de rendkívül műveltek is voltak, ezzel pedig kivívták maguknak a tiszteletet, és gyakran mutatkoztak velük nyilvános eseményeken is.

Ókori Görögország

Az ókori Görögországban a kurtizánokat megadóztatták, és magas követelményeknek kellett megfelelniük. Nemcsak a szexuális élvezetekben voltak jártasak, hanem sokan kiváló énekesek és táncosok is voltak, ráadásul többen kitanulták a vívást is. A görög örömlányok rengeteg pénzt megkereshettek egy-egy találkozó alkalmával, és tiszteletreméltó helyet tudtak szerezni maguknak, ráadásul több műalkotásban és irodalmi alkotásban is szerepeltek.

Nyitókép: Shutterstock