Gondoltad volna, hogy a tampon (vagyis a valami hüvelybe való behelyezése azért, hogy felszívja a nedvességet) már az ókori Egyiptom óta létezik? Persze azóta már rengeteg változáson ment keresztül.
Valószínűleg minden menstruáló nő használt, de legalább látott már tampont közelről, viszont kevesen gondolkodtak el azon, vajon hogyan is alakult ki a ma ismert verziója. Elöljáróba annyit elárulhatunk, hogy hosszú út vezetett idáig.
Már az ókori egyiptomi orvosi feljegyzésekben volt szó papirusz növényből származó anyagokból készült tamponokról, amelyeket nemcsak a menstruáló nők használtak, hanem például a terhesség megelőzésére is alkalmazták. Az időszámításunk előtti ötödik században a görög nők úgy készítettek maguknak tamponokat, hogy szövetdarabokat tekertek fadarabok köré. A rómaiak gyapjút használtak, máshol papírt, füvet és növényi rostokat.
Érdekesség, hogy a tampon szó a francia nyelvből származik, a jelentése dugó, tömés.
A XVII. században az európai nők pamut vattát és szivacsos anyagokat használtak, majd a XVIII. és XIX. században kezdtek megjelenni azok a tamponok, amelyek leginkább hasonlítanak a mai változatra.
Az első világháború alatt az ápolónők felfedezték, hogy a cellulóz kötszer nagyon jó nedvszívó képességgel rendelkezik, ezért elkezdtek belőle menstruációs kellékeket csinálni maguknak.
Az 1920-as években már voltak hatalmas, övre erősíthető, leginkább pelenkára hasonlító betétek, míg az évtized végén Dr. Earle Haas feltalálta az applikátoros tampont. Az applikátort azért tervezte, hogy tisztán tartsa a tampont, és a használójának egyáltalán ne kelljen hozzáérnie, és zsinórt is rakott rá, hogy minél könnyebben lehessen eltávolítani.
Később, az 1940-es években Dr. Judith Esser-Mittag német nőgyógyász rukkolt elő a nem applikátoros tamponnal, amelynek a népszerűsége a nem feltűnő, diszkréciót biztosító méretében rejlett.
A következő évtizedekben rengeteg féle tampon jelent meg: volt, hibrid applikátoros, ami úgy nézett ki mintha pálcára szúrtak volna egy tampont, de megjelent olyan is, amelynek két kihúzózsinórja volt. innen pedig már csak egy lépésre volt, hogy 1971-ben a Playtex illatosított tamponokkal álljon elő.
Az őrület talán akkor hágott a tetőfokára, amikor 1975-ben a Procter & Gamble előállt a Rely névre keresztelt tamponnal. Leginkább egy teafilterre hasonlított, ami minden irányba tágult, a reklámja szerint pedig elképesztő nedvszívó ereje volt, ami annak volt köszönhető, hogy teljesen szintetikus anyagokból készült.
Az ezt követő években iszonyatosan megnövekedtek a toxikus sokk szindrómás esetek, amelyről végül kiderült, hogy a Rely és más, szintén szintetikus anyagokból készült tamponok a felelősek.
Az ezt követő évtizedekben is rengeteget változtak a menstruációs termékek, és mára már szerencsére egyre népszerűbbek a zero-waste megoldások is, mint az intimkehely, a mosható betét vagy akár a menstruációs bugyi.
Te milyen eszközöket használsz, amikor menstruálsz?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
