Első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom és a könyvkiadás terén uralkodó áldatlan állapotok ellen emelt szót. Sajnos ebben az időszakban az előbbit nem tekintették egyenrangúnak a felnőtt irodalommal, így nem tudott a témában nagy sikereket elérni. Viszonylag rövid - öt éves - politikai karriert futott csak be.
Közben azonban részt vett a Pósa Lajos által elindított első gyermeklap, az Én Újságom szerkesztésében. Ők ketten voltak azok, akik a korábbi gügyögő gyermekversek helyett színvonalas műveket akartak közreadni. Felismerték, hogy a hazai ifjúsági irodalomnak megfelelő folyóiratokra volt szüksége, hogy szárnyra kaphasson - ugyanúgy, ahogyan az külföldön már bevett szokás volt.
Miközben több gyermeklap szerkesztője lett, dolgozott a Budapesti Hírlapnak is, melynek közvetve élete szerelmét, a feleségét is köszönhette. Főnökével, Rákosi Jenővel éppen szivart vásároltak egy budapesti trafikban. Közben egy újságcikket vitattak meg, amikor is a trafikosnő leánya a cikk kapcsán vitába szállt a főszerkesztővel. Eleknek annyira megtetszett az eszes lány, Fischer Mária, és annak bátorsága, hogy még fizetni is elfelejtett. Másnap azonban már egy ibolyacsokorral kereste fel, és természetesen a tartozását is kiegyenlítette.
Másfél év udvarlás után a következő szavakkal kérte meg a zsidó lány kezét: "Kisasszony, gyönyörű álmot láttam. Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre... Igazat jelent-e az álmom?" A válasz ez volt: igazat.
Kettejük szerelménél aligha látott a történelem erősebbet és kitartóbbat. Elek hitt a nők egyenjogúságában és a sírig tartó szerelemben. "Mari." Ez állt a feleségének épített kisbaconi házuk tornáca felett, hiszen neki építette azt. Ha el kellett válniuk, mindennap levelet írtak egymásnak. Mivel a férfi nem tudott a pénzzel bánni, szerényen éltek. A család mozgatórugója Mária volt, aki hat gyermekkel ajándékozta meg a nagy meseírót, és a pénzügyeket is ő rendezte.
Elek apó - mert a XX. század fordulóján már csak így szólították - továbbra is elkötelezte magát az irodalom és a haza szolgálata mellett. Az új állam keretei között is tenni kívánt ezekért, és Trianon után hazatért Székelyföldre, a szülőfalujába, Kisbaconba. Felesége már korábban odaköltözött, hogy a világháború alatt megbetegedett fiát, Jánost ápolja, aki sajnos végül meghalt.
Az író sokat tett fiatal pályatársaiért. Ő volt az, aki felfedezte Dsida Jenőt és Tamási Áront. Életének utolsó éveit pedig már teljes egészében a Cimbora újságnak szentelte, aminek még az alapítás évében a szerkesztője lett.
1929-ben levélírás közben végzetes agyvérzés érte - ettől kezdve már csak elhunyt János fiának mesélhetett a túlvilágon. Mária azonban nem tudott nélküle élni. Mivel korábban megbeszélték, hogy egyszerre halnak meg, megmosta a lábát, majd lement a kert végébe. Amikor nem sokkal később visszatért, a következőket mondta: "Édeseim, azt hiszem, kifogytok belőlünk." Kilenc Veronált - altatót - vett be, így nemsokára el is vesztette az eszméletét, és egy nappal később követte férjét a halálba.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.