A klubnyitás elmarad, mert se tőkém, se kapcsolataim, se szaktudásom, se bátorságom nincs, és nem is lesz hozzá soha, de nem bánom, vigye az ötletet, aki akarja. Csak csinálja már meg, mert ez a szórakoztatás magasiskolája. Van élet a csajozós lokálokon túl, és a sznob jazz-klubokon innen is.
A New York-i Studio 54 egy „kicsit" más volt, mint amire én gondolok. Itt ugyanis minden, de minden belefért. A diszkókorszak legmenőbb szórakozóhelyén, olyan világsztárok mulattak együtt, mint Elizabeth Taylor, Mick Jagger, Michael Jackson, Calvin Klein, Cher, John Travolta, Tina Turner, Elton John vagy éppen Salvador Dali.
"A Studio 54 sikerének titka, hogy a bejáratnál diktatúra, a táncparketten demokrácia volt"- Andy Warhol.
Halandó ember csak akkor juthatott be, ha valahogy kicselezte a szigorú beléptető rendszert és a portaszolgálatot, esetleg ha extrém jól nézett ki. A hetvenes évek végén, az emberek bármit megtettek volna azért, hogy eltölthessenek egy éjszakát a világhírű klubban.
Volt, aki hegymászó felszerelésben ereszkedett le a szomszédos épületről, hogy bejuthasson a terembe, és akadt olyan is, aki a szellőzőrendszeren keresztül próbált belógni. Utóbbi sajnos nem élte túl.
A tulajdonos, Steve Rubell előtt egyetlen cél lebegett, minden este: létrehozni a város legőrültebb buliját! Szex, drogok, orgiák, titokzatos VIP-szobák. Az 54. utca 254-es szám alatt, Manhattan egyik régi színházépületében, csak határok nem voltak, minden más, igen.
Rubell éppúgy kedvelte a látványos, hatásvadász tematikus show-kat, mint én. Bianca Jagger, Mick Jagger akkori felesége például, lóháton vágtatott be 30. születésnapi bulijára. Nem nagy ügy, máskor is előfordult, hogy lovak és csirkék sétálgattak a tánctéren. Például azon az estén, amikor Dolly Patron, a vidéki származású country énekesnő tiszteletére, farm témájú bulit rendelt a Főnök. Aznap szénabálák és szamarak között folyt az alkohol és minden más...
Alec Baldwin egy rövid ideig pincérként(!) dolgozott a klubban, de hamar felmondott, mert annyira felizgatta a csoportos szex, hogy szegény nem bírta ellátni a munkáját.
Steve Rubell szerette kényeztetni vendégeit. Egyszer négy tonna csillámport szórt a nyakukba, máskor a legnagyobb divatházak drága termékeit tartalmazó ajándékcsomagokat potyogtatott rájuk.
A Studio 54 és csapata, alaposan meglovagolta a diszkó korszak csúcs-éveit, elképesztő bevételeket kaszált. Rubell egyszer azt nyilatkozta a New York Magazine-nak, hogy nála csak a maffia keres több pénzt. Ennek ellenére (vagy pont ezért?), kétes ügyekbe keveredett a rosszfiúkkal. Kábítószer-kereskedelemről, adócsalásról pletykáltak akkoriban, végül, az adóügyek okozták a legendás klub végét.
1983-ban, a rendőrség végleg bezáratta a helyet. Amikor elkezdték lebontani a diszkót, állítólag még a falakba rejtve is kokaint találtak. Rubell, hat évvel később, 45 évesen AIDS-ben halt meg.
A Studio 54-ről és a vele járó csalóka csillogásról 1998-ban film is készült, Ryan Phillippe, Myke Myers és Salma Hayek főszereplésével. A címe csak ennyi: 54.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.