Halálos ágyán a felesége ápolta Kosztolányi Dezsőt, de az ő szíve másért dobogott

Kosztolányi Dezső megjelenése a hölgyeket egy szempillantás alatt levette a lábukról. Az író szép szál férfinak számított 185 cm-es magasságával és sportos testalkatával, valamint egy kósza tincs mindig belelógott az arcába. A fiatalság és a szépség mindig megbabonázta őt, ám kiszemeltjei választásánál fontos volt, hogy az illető hölgy értelmiségi legyen. Így Karinthyhoz és Móriczhoz hasonlóan, végül Kosztolányi szeme is egy színésznőn akadt meg.

Harmos Ilonával, a Vígszínház egykori tehetségével 1910-ben ismerkedtek meg. Kosztolányi és a színésznő tökéletesen kiegészítették egymást intellektuálisan, és Ilona számos irodalmi estre elkísérte az írót. Érdekesség, hogy a színésznő Görög Ilona álnéven szintén rendszeresen publikált a Nyugatban. Három évvel később összeházasodtak, és megszületett Kosztolányi egyetlen fia, Ádám.

Kosztolányi fontosabb szeretői között helyet kapott a szépséges Bulla Elma is, aki a kor szépségideálja volt. Az 1930-as évek közepén ismerték meg egymást, és az író tagadhatatlanul odavolt a tehetséges színésznőért. Később így írt Elmáról, akit sokan „isteni Bullaként" neveztek: „Hittel írom le, hogy pályámon hasonló európai értékkel, hasonló nemes reménységgel ritkán találkoztam. Ez a színésznő törékeny vállain a fönséget hordozza".

Egy véletlen egybeesésnek köszönhetően arra is fény derült, hogy Kosztolányi húsz éven keresztül viszonyt folytatott a házicselédjükkel. Az asszony fontos szerepet töltött be a család életében, hiszen ő vigyázott a gyermekükre, Ádámra. Kosztolányi sokáig titkolta, ki ihlette az Édes Anna című kötetének főhősét, de már a novella megjelenésekor elindultak a találgatások.

Az utolsó meghatározó szerelem Kosztolányi életében Radákovich Mária volt. A férjes asszonnyal 1935-ben ismerkedtek meg, amikor az író már a rákkal küzdött. Látásból már ismerhették egymást, ugyanis hat éven keresztül egymás szomszédságában laktak. Szerelmük tiltott volt, de őket cseppet sem érdekelte. Kosztolányi lángoló érzései az egészségügyi állapotára kedvezően hatottak, és rövid időre a gyilkos korral vívott küzdelme is javulást mutatott.

Ám Kosztolányiné nem nézte jó szemmel a kialakult románcot, és kemény hangvételű levélben megfenyegette Radákovich Máriát: „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyen szenvelegni, ha maga még egyszer, csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést, vagy csak jelet is ad, vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől – sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát".

Halálos ágyán Kosztolányi Dezső arra kérte Füst Milán feleségét, hogy Radákovich Mária neki szánt leveleit temessék el vele együtt, de a kérését Füst Milánné Erzsikének nem sikerült teljesítenie. Az asszony Gellért Oszkárhoz fordult, ám azóta is rejtély, hogy Kosztolányi végakarata végül teljesült-e?

Nyitókép: Shutterstock