Emily in Paris: cukormázas szerelem és tarka ruhaköltemények Párizs utcáin

A könnyed kis hangvételű sorozat első évadában betekintést kaphattunk Emily bohókás, szórakoztató párizsi életébe, aki az amerikai Chicagoból érkezik a francia fővárosba, hogy marketing tudásával elkápráztassa a franciákat. Nos, az elején még kissé bizonytalanok a lépései, ám az akadályok nem tántorítják el a céljától.

A cukormázas limonádéra hajazó sorozatot lehet imádni, vagy utálni, köztes állapot nincs. Számomra tökéletes választás volt ez a könnyen emészthető sorozat a karácsonyi szünetben. Úgy éreztem magam, mintha én is Franciaországban lennék és Emilyvel meg a kis barátaival együtt rónánk Párizs utcáit.

Az Emily in Paris a valóság és a képzelet két végpontján egyensúlyoz, annak határait súrolja, ugyanis helyenként túlságosan is kiszámítható, máskor pedig változatos, fordulatokkal teli.

Az első évadban megismerhetjük a főszereplőket és azokat a mellékszereplőket, akik mintegy fűszerként jelennek meg a történet egyes jeleneteiben és felborzolják a kedélyeket. Egy kis francia életérzés amerikai életkedvvel. Nekem tökéletes kikapcsolódást nyújtott, amikor szerettem volna egy kicsit elmenekülni a rohanó hétköznapok elől. Ne felejtsük el, hogy ez a valóságtól elrugaszkodott történet nem a realitást adja vissza, így nem szabad bedőlnünk neki. Ez a sorozat tökéletesen hozza a cukormáz és limonádé édes keverékét. Gondolok itt annak a jelenetnek a kiemelésére, amikor Emily Saint-Tropez-be utazik a valóságtól igencsak távol álló Orient Expressz stílusú éjszakai vonattal.

A sorozatban felvonultatott ruhaköltemények számomra kissé túlzónak bizonyultak, még annak ellenére is, hogy szeretem a színes ruhákat. Bár felüdülés volt látni a tarka - talán már Párizs számára is túlságosan nehézkes - ruhák tömkelegét, ezek nem mindig olvadtak bele az ottani környezetbe.

Párizs ábrázolása kicsit közhelyesre sikeredett, de én mindenképpen szeretnék ellátogatni oda, mivel sosem jártam még a francia fővárosban. A sorozatnak köszönhetően még akár a forgatási helyszínekre is szívesen elmennék. Emily világa teljesen beszippantott. Tetszik, hogy a zene is helyet kapott benne, és Mindy révén az utcazenélés is előtérbe került. A szerelmi szálról pedig ne is beszéljünk, amely kicsit túlbonyolított, de a karakterek abszolút szerethetőek, így talán még ezt is elnézem nekik.

A reménytelennek tűnő érzés ugyanis főhősünket is magával ragadta egy jóképű francia férfi képében, aki mily' meglepő, de foglalt. A szerelmesek tehát megpróbálnak kihátrálni e érzésből, mégsem tudnak, ugyanis szívük csak egymásért lángol, és ezen a körülmények sem tudnak változtatni. A történet azonban annyira túlontúl van bonyolítva, hogy a második évad végén egy csattanóval ér véget, és egy fondorlatos szállal, amely válasz nélkül hagyja a nézőt. Így tovább izgulhatunk a szerelmesekért, akik a következő évadban remélhetőleg már egymásra találnak mindenféle "furfangos közbeavatkozás" nélkül.

Nyitókép: Netflix

Ez is érdekelhet: Beleszerethetek-e valakibe, aki egyáltalán nem jön be külsőleg?