Beleszerethetek-e valakibe, aki egyáltalán nem jön be külsőleg?

Egyik este vágytam egy könnyed, romantikus filmre és megnéztem a Netflixen a Szerelem illata (Love hard) című filmet. Meglehetősen kiszámítható volt a történet és a végén fel is merült bennem a kérdés, hogy az ilyen sztorikkal mégis kit akarnak hülyíteni? Figyelem, a cikk spoilert tartalmaz!

Ahogy közeledik a karácsony, kezdenek megjelenni a csöpögős, szigorúan happy end-del végződő romantikus filmek. Ilyen a Szerelem illata is, ami röviden arról szól, hogy csinos, szingli főhősünk több ezer kilométert utazik azért, hogy karácsonykor meglepje szíve választottját, akit mindössze pár hete ismert meg egy internetes társkereső oldalon. A bonyodalom ott kezdődik, amikor megérkezik és kiderül, hogy chatpartnere átverte, ugyanis a jóképű haverja fotóival szédítette a csinos újságírónőt. Az ember normális esetben ilyenkor hátat fordítana és szélsebesen hazarepülne, de hősnőnk ehelyett bevállalja, hogy eljátssza a hazug és kevésbé jóképű fiú barátnőjének a szerepét, cserébe viszont azt kéri, hogy hozza őt össze a szexi haverjával. Ebből aztán adódnak bonyodalmak, de minden jó, ha a vége jó: a szépséges újságíró beleszeret a kevésbé jóképű fiúba és röpködnek a szívecskék mindenfelé. Hagyjuk már! Ezt mégis ki hiszi el a mai világban?

Értem persze, az a film mondanivalója, hogy nem a külső, hanem a belső értékek számítanak, amivel tökéletesen egyetértek. Abban viszont kevésbé hiszek, hogy a szép csaj beleszeret a csúnya fiúba, csak a belső értékei miatt. Megszeretheti, lehetnek barátok, de a szerelemhez szerintem kell a vonzalom és a kémia is, különben hosszú távon nem fog működni. Nálam legalábbis nem működött.

Forrás: Bettina Strauss/Netflix

Ugyanis pár éve én is nagyon megszerettem egy férfit, aki egyáltalán nem jött be külsőleg. Sokáig hezitáltam, összejöjjek-e vele és amikor inkább elküldtem, utána elkezdett nagyon hiányozni. Végül arra jutottam, hogy a külseje ellenére szeretném vele megpróbálni, de őszintén szólva soha nem tudtam olyan vággyal ránézni, mint egy olyan férfira, aki igazán tetszik. Végül csak pár hónapig tartott a kapcsolat, igaz nem csak a külsőségek miatt, de akkor megfogadtam, hogy nem szeretnék többé összejönni olyan férfival, aki csak belsőleg tetszik.

Ami szívás, mert nagyon sok olyan férfival találkoztam már, akikkel nagyon jól éreztem magam, jókat tudtam velük beszélgetni, de egyszerűen nem volt vágy és kémia. Sokszor próbáltam magamra ráerőltetni ezeket az érzéseket, szerettem volna beleszeretni ezekbe a jófej, számom kevésbé vonzó pasikba, de egyszerűen nem ment. A vonzalmat és a szerelmet nem lehet erőltetni, vagy kialakul, vagy nem. Persze ettől függetlenül nincs kizárva, hogy mégis kialakul a szerelem két ember között, akik külsőleg első körben nem jönnek be egymásnak, de mégis tökéletesen jól megértik egymást. Én csak azt gondolom, ez a ritkább, főleg a mai felszínes világban.

A film másik mondanivalójával azonban tökéletesen egyetértek, miszerint vállaljuk fel minden esetben önmagunkat, akkor is, ha ezáltal kevésbé leszünk vonzóak. Hisz mindannyian olyan társra vágyunk, aki úgy fogad el minket, amilyenek vagyunk, mindenféle álarc és színjáték nélkül.

Nyitókép: Bettina Strauss/Netflix

Ezek is érdekelhetnek