A háremhölgyek egész életükben arra vártak, hogy egy éjszakát tölthessenek a szultánnal

Kezdjük is az elején! Lássunk néhány érdekességet a háremek titokzatos világáról:

• A hárem arab eredetű szó, ami azt jelenti: tiltott avagy szent hely. Itt éltek a muzulmán férfi feleségei, ágyasai, a család hajadon nőtagjai, a gyerekek – a kisebb fiúk is –, és a női háziszolgák.

• A hárem egyfajta státuszszimbólum volt, hiszen kettő, három, tíz vagy éppen több száz nőt eltartani nem tudott minden férfi. Így csakis a leggazdagabbak engedhették meg maguknak ezt a luxust.
  
  
• A hárem fogalma sok kultúrában ismeretes volt. Például

  a kínai császároknak, a mongol kánoknak, a koreai királyoknak, de a mexikói azték uralkodónak, II. Montezumának és Asókának, a Maurja Birodalom indiai császárának is volt háreme.

  Mi több, az arab országok leggazdagabb családjai még a XX. század elején is fenntartották ezt az intézményt. Mégis, a leghíresebb háremmel az Oszmán Birodalom szultánja rendelkezett, amiről az alábbiakban írni fogok.
  
  

• A hárembe tilos volt belépnie idegen férfiaknak a szultánon kívül. Ha mégis engedélyt kapott erre valaki, az csak és kizárólag szigorú óvintézkedések mellett tehette be oda a lábát. Ezért sem lehetett sokáig semmit sem tudni erről a világról, hiszen senki nem láthatta - aki aztán továbbadhatta volna -, mi folyik a hárem falai között.
  
  
• A háremet kasztrált eunuchok őrizték, akik nagyrészt Szudánból, Abesszíniából vagy Egyiptomból származtak. Őket általában még gyermekként kiherélték, így szexuálisan nem jelentettek veszélyt a háremhölgyekre. Kivéve, ha nem sikerült teljesen a művelet...
  
  
• A hárembe többféleképpen kerülhettek be a lányok. Lehettek rabszolgák, akiket a piacon vásároltak, elrabolt hajadonok,

  de az sem számított ritkaságnak, hogy egy család a szultánnak ajándékozta a lányát, így biztosítva az uralkodót hűségéről.

• Volt idő, amikor az Oszmán Birodalom urának háremében egyszerre több mint ezer háremhölgy élt, de a női lakosztály teljes létszáma – őrökkel, szolgálókkal együtt – akár több ezer főt is kitehetett.
  
  
• A hárembe csak és kizárólag gyönyörű és minden tekintetben makulátlan lányok kerülhettek be. A külső mellett azonban más szempontokat is figyelembe vettek, mielőtt valaki háremhölggyé vált volna. Először megvizsgálta egy orvos és egy bába, kiderítették, hogy szűz-e (ez alapfeltételnek számított), majd egy éjszakán át figyelték, hogy horkol-e a kiszemelt.

• 

• Ha a háremhölgyek átjutottak minden szűrőn, új nevet kaptak, majd megkezdődött az éveken át tartó oktatásuk. A lányoknak meg kellett ismerkedniük az iszlám vallással, a török kultúrával, tudniuk kellett írni és olvasni, társalogni, táncolni, valamilyen hangszeren játszani és az etikettel is tisztában kellett lenniük.

  A lányok szexuális felvilágosítást is kaptak, hogy ha egyszer odakerülne a sor, ne álljanak tudatlanul a történtek előtt, s így ne okozzanak csalódást az uralkodónak.

  Természetesen ez az oktatás csak elméletben történt meg, hiszen a lányok szüzességét egyedül uruk vehette el.
  
  

• Ha a szultán nőtársaságra vágyott, az első feleségét kellett meglátogatnia, így megvolt az asszonynak az a lehetősége, hogy maradásra bírja a férjét. Amennyiben ez nem sikerült, úgy mehetett tovább a háremhölgyekhez. Azt, hogy pontosan miként történt az aktuális ágyas kiválasztása, sok mendemonda övezi. Egyesek szerint a lányokat felsorakoztatták és amelyikhez kedvet kapott az elé egy zsebkendőt ejtett az uralkodó. Ezt azonban többen cáfolják és sokkal valószínűbb, hogy szolgákkal küldetett a kiszemelt lányért.
  
  
• Azt a szerencsést, akit a szultán az ágyában akart látni, megfürdették, mindenhol szőrtelenítették, szépen megfésülték, felöltöztették, illatosították, így járulhatott a fenséges úr elé.
  
  
• Miután a szultán kedvét lelte egy háremhölgyben a lány előrelépett a rangsorban. Új szálláshelyet kapott és reménykedhetett, hogy a légyott nyomán teherbe esett – ez volt ugyanis az egyetlen út a felemelkedéshez.
  
  
• Azok a lányok, akik a szultánnak fiút szültek magasabb rangra emelkedtek, saját lakrészt és szolgákat kaptak.
  
  
• A fiúgyermeket szülő feleségek és ágyasok között azonban ádáz harc dúlt, hiszen - mivel nem a legidősebb fiú volt automatikusan a trónörökös -, mindenki azt akarta, hogy az ő fia legyen az új szultán, így

  nem volt ritka a háremben a cselszövés, az árulás, a besúgás, de még a gyilkosság sem.

A háremek titokzatos világa valószínűleg csak annak romantikus és izgalmas, aki távolról szemléli. Nem hinném, hogy bármelyik nő szeretett volna eladott rabszolgaként, elrabolt kislányként vagy a szülei által elajándékozott nőként - több száz sorstársával együtt - versenyezni egy férfi kegyeiért és haláláig elzárva élni. A háremhölgyek élete egzotikusnak tűnhet, ugyanakkor másból sem állt, minthogy betartsák a szabályokat és arra várjanak, hogy a szultán legalább egy éjszakára kiválassza őket, hiszen ez volt az egyetlen út egy jobb élet felé. A legtöbb lány sosem került közeli kapcsolatba a szultánnal. Ők magányosan, a szerelemtől és a testi örömöktől megfosztva, szűzen haltak meg – esetleg leszbikusak lettek, vagy az eunuchokkal próbálkoztak, ezért a bűnért azonban a fejükkel fizethettek.

Ha tetszett a cikk, ez is érdekelhet: Nyomorult szépség - Kínában csak a megcsonkított lábú nők számítottak szexinek vagy az indiai özvegyek sorsáról szóló írás.

Nyitókép: AFP