Kaffka Margit - a nő, aki olyan jól írt, hogy már nem is számított nőnek

Ha rákeresünk Kaffka Margit nevére, a foglalkozásnál az írónő neve mellett szerepel a "feminista" szó is. Ez nem véletlen. Kaffka Margit valóban sokat tett azért, hogy az "asszony-írók", és általában a nők megítélése fordulatot vegyen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy létezik egy kitüntetés, ami a Kaffka Margit-díj nevet viseli. Azok a nők kapják, akik kutatómunkájukkal hozzájárulnak valamilyen módon a feminizmus előrehaladásához.

Még mindig a feminizmusnál maradva, Ady egyszer azt mondta Kaffkáról, hogy "Örüljünk Kaffka Margitnak, mert ő a feminizmus már megérkezett magyar diadala, egy asszony-író, akinek nem kell udvarias, hazug bókokat mondani. Erős ember, művész, kinek jó és biztos sorsa van, s minden kritikák se tarthatnák vissza az életében adva-adott, kijelölt útjában, mely minden lendületében az övé."

Adyval egyébként is jó barátságot ápoltak, hatottak egymás művészetére. Ady a kor talán egyik legnagyobb bókjával illette Kaffkát, amikor azt írta róla, hogy "olyan jól ír, hogy szinte már nem is számít nőnek".

Ezt ma bajosan érezhetné bárki is dicséretnek, de ebben az időszakban a nőkről még nem igazán tudták elképzelni, hogy néhány kedves, felejthető lányregényen kívül tudnak bármi, valós szépirodalmi értékkel rendelkezőt írni.

Nem Kaffka Margit volt az első népszerű női író, viszont ő volt az első, aki a Nyugathoz tartozott. Ráadásul rögtön az első nemzedékhez. Többek között Tormay Cecile, Török Sophie, Erdős Renée neve is ismerősen csenghet, de mégis Kaffka volt az, akinek sikerült kitörnie a női írókat övező előítéletekből.

Kaffka Margit csupán hatéves volt, amikor édesapja elhunyt, ezután a család szerény körülmények között élt. Több iskolát is kijárt, tanult Miskolcon tanítóképzőben, Budapesten tanári oklevelet szerzett, ezután Miskolcon helyezkedett el egy leányiskolában. Első írásai is ekkor jelentek meg.

Apja polgári értelmiségi családból származott, anyja ősnemesi család sarja. Ebben az időben még furcsának, megvetendőnek számított az, ha egy ilyen hátterű lány egyrészt ingyenes oktatásra kényszerül, másfelől pénzkeresésre kell adnia a fejét. Mégis az, hogy tanítónőnek ment, még mindig a legelfogadottabb hivatás volt, amit választhatott magának.

1905-ben, 25 évesen ment hozzá Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz, első gyermekük a következő évben született meg. Házasságuk csupán néhány évig tartott, végül elváltak. 1914-ben ment hozzá Bauer Ervin elméleti biológushoz. Őt később a háborúba vezényelték. Kaffka ekkor kezdte szívügyének érezni a forradalmat.

1912-ben jelent meg a Színek és évek, amely a dzsentritársadalom pusztulásáról, és az akkori nők sorsáról szól. Az első világháború kezdetéig dolgozott tanítónőként, ezután már csak az írásnak élt.

Tragikusan korán, 1918-ban hunyt el, mindössze 38 évesen, spanyolnáthában.

Nyitókép: Wikipédia/Székely Aladár