Adele, aki naplóírás helyett a dalain keresztül gyászol

Ez persze nem feltétlenül baj, nem kell, hogy minden zenéhez költemény szülessen. Vannak azonban olyan előadók, akik számára a tartalom nem játék. Adele, mint ilyen, napjaink egyik legsikeresebb előadója. Képes volt arra, hogy a 2018 óta hanyagolt Facebook oldalára nemrég kitett posztjával felrobbantsa az internetet. Mindez annak köszönhető, hogy Adele - a 16 éve tartó zenei karrierje alatt - mindig őszintén a világ elé tárja érzéseit, életének rejtett pillanataiba enged betekintést, a kitárulkozás pedig millióknak okoz katarzist.

Az énekesnő az elmúlt években hiába élt visszahúzódóan, két dologgal mégis a reflektorfénybe került: egyrészt a 2019-ben beadott válókeresetéről, másrészt látványos fogyásáról is cikkeztek az újságok. Habár ő maga nem sokat árult el eddig a történtekről, most megtöri a csendet és a november 19-én megjelenő, 30 címet viselő lemezével elmeséli, mi vezetett a váláshoz és hogyan élte meg az elmúlt közel négy évet.

Adele eddig kiadott három, valamint most érkező negyedik albumának is a szerelem a fő motívuma. Énekel csalódottságról, szakításról és gyászfolyamatról, az abból való felépülésről. A dalaival példát is mutat, mert kifejezi általuk, hogyan vagyunk képesek újrafogalmazni magunkat minden pofon után - és immár (újra) szingliként élni tovább. Ahogy az évek során az énekesnő egyre érettebb lett, egyre többet élt át, ahogy egyre több csalódás érte, úgy mélyültek, lettek rétegezettek a dalszövegei és váltak zene nélkül is értékes versekké.

A szerelem nagyon elcsépelt témának tűnhet, hiszen már a régebbi és az új dalok jelentős többsége is erről szól, az ismerkedés gondtalanságáról, a rózsaszín ködről, a felhőtlen boldogságról, meg persze a csalódásról, a szakítás utáni érzelmi viharokról, a néha feldolgozhatatlanul fájdalmas elválásról. Mégis a szerelem nyelve az, amit a világon mindenki megért. Ha boldogok vagyunk, egy jó dal csak megerősíthet ebben, ha viszont szomorúak, akkor segíthet átvészelni a nehéz időszakot. Adele dalai pedig kimondottan alkalmasak a terápiára.

Van, amihez meg kell érni. Lehet az egy film, egy könyv, egy színházi előadás, vagy egy dal, akkor tudjuk igazán értékelni, átélni és átérezni, amikor mi magunk is megtapasztaltuk azt, amit a szerző.

El kellett telnie három évnek, hogy véletlenül újra rátalálva már minden dalt magamra is érvényesnek érezzek. A sors furcsa fintora, hogy pont 25 éves koromban értettem meg, miről is énekel.

Egy szerelmi csalódás árnyékában zeneterápiával ért fel az, ahogy az elsőtől az utolsóig végighallgattam a dalokat. Ismerős nektek is az az érzés, amikor hirtelen megértitek, hogy egy addig sokszor hallott zeneszám miről is szól? Ilyen felismerés-sorozat volt nekem a 25. Segített elmélyülni a fájdalomban. Valljuk be, jó érzés néha alábukni a sötétségnek és kell is, hiszen csak utána tudunk megújulva talpra állni.

Lehet, hogy Adele számára is terápia mindaz, amit csinál. Naplóírás helyett ő dalban dolgozza fel az érzelmeit, de ezzel nem csak saját magának segít, hanem nekünk is, akik hasonló cipőben járunk. Soron következő albuma, a 30 első fecskéje az Easy On Me című dal, melyben egyszerre szól volt férjéhez, gyermekéhez és a rajongókhoz világszerte. Arra kér mindenkit, hogy legyenek vele megértőek, és soraiból az tűnik ki, hogy a nagy szerelem elvakította, a házasság talán korai volt, és ha több ideje lett volna átgondolni, vár még, vagy talán máshogy dönt.

Az Easy On Me megírásával Adele kiadta magából, ami a lelkét nyomta és a brit Vouge-nak adott interjújában elmondta, fél éven át nem is írt újabb dalt. Fia, a kilencéves Angelo hatására folytatta a munkát, ugyanis a gyermeke olyan kérdésekkel bombázta őt, amikre nem tudott válaszolni. Szemtől szemben, szavakkal nem. Talán mondhatom, mindenki számára úgy a legjobb, ha Adele az érzéseit dalba öntve mondja el.

Nyitókép: Instagram/Adele