A prostituáltak hamis bálványozása - és a valóság... - 18+

Ha visszatekintünk az elmúlt évszázadokra, megértjük, honnan ered ez a felfogás. A férfiak egykor tényleg csak az "éjjeli pillangóktól" várhatták az igazi gyönyört - ugyanis a középkorban szigorú szabályok korlátozták a házaspárok szexuális életét.

Csak néhány pózban volt szabad szerelmeskedni - például a nő sosem lehetett felül szex közben, nehogy felboruljanak a nemi szerepek. Komoly büntetést vont maga után az is, ha orálisan juttatták élvezethez egymást. Voltaképpen semmivel nem lehetett izgalmasabbá tenni a házaséletet: tiltott volt a kacér ruha, a szerepjáték, a szexuális segédeszköz, és persze az anális behatolás.

Egy tisztességes nő - kis túlzással - csupán annyit tehetett, hogy felhajtotta bokáig érő hálóingét, majd a plafont nézve várta, hogy véget érjen az aktus. A prostik viszont minden praktikát felvonultattak, amiben a pasiknak nem volt része otthon. Ráadásul már a megjelenésük is vérforralóan izgató volt, hiszen szégyenkezés nélkül meztelenkedtek...

Így már érthető, hogy régen miért jelentett különleges szexuális élményt egy piroslámpás ház meglátogatása. Mára viszont megszűntek az éles különbségek. Az örömlányok nem tudnak többet az ágyban, hiszen az egykor "bűnös" technikák mostanra elfogadottá és hétköznapivá váltak.

Hogy miért akad mégis olyan pasi, aki hivatásosnál keresi a gyönyört, annak ellenére, hogy párkapcsolatban él? Talán azért, mert fél bevallani otthon, hogy milyen titkos vágyakról fantáziál. Pedig a jó szex - ezzel együtt pedig a jó párkapcsolat - alapja az őszinte kommunikáció. Ha valaki nem képes erre, az valójában esélyt sem ad a kapcsolatának.

Nyitókép: Shutterstock