Josephine Baker: a világhírű énekesnő, aki 12 gyereket fogadott örökbe

Amikor az énekesnő a 40-es éveibe lépett és már nem számított szexszimbólumnak, úgy érezte, hogy új kihívásra van szüksége. 1947-ben hozzáment negyedik férjéhez, Jo Bouillon-hoz, aki egy reneszánsz kastélyt vásárolt Périgordban, Franciaországban. Josephine sikert sikerre halmozott, de egy valamit nem tudott megváltoztatni: a fekete bőrszínét. Ha az USA-ba látogatott, egyes hotelekben csak a feketéknek fenntartott hátsó kijáratot használhatta. Elhatározta, hogy minden erejével küzdeni fog a rasszizmus ellen. Ehhez pedig egy rendhagyó tervet dolgozott ki.

Gyermeke nem lehetett, többször elvetélt, ezért elhatározta, hogy különböző nemzetiségű és bőrszínű gyermekeket fogad örökbe a világ minden részéről, összesen tizenkettőt. Az 1950-es években a nemzetközi örökbefogadás során sokkal kevesebb bürokrácia fordult elő, annál is inkább, mert Josephine híres volt. Megvolt hozzá a vagyona, az eszközei és a kapcsolatai, hogy hazahozza a családra szoruló gyermekeket.

Hamarosan a Baker-Bouillon család 10 fiúra és két lányra nőtt: a japán születésű Akio, a koreai születésű Jeannot, a kolumbiai születésű Luis, a francia származású Jean-Claude és Noël, az izraeli születésű Moïse, a finn származású Jari (ma Jarry), az elefántcsontparti születésű Koffi, az algériai születésű Brahim, a venezuelai születésű Mara, a marokkói születésű Stellina és a francia származású Marianne alkották a „szivárványcsaládot".

A híres énekesnő ezzel meghaladta korát. Előtte még soha senki nem látott olyat, hogy egy fekete nő örökbe fogadott volna fehér gyereket. A sajtó és a nyilvánosság folyamatosan figyelte Josephine Baker kísérletét, hogyan sikerül 12 különböző nemzetiségű gyermekből egy összetartó családot kovácsolni.

A felszínen úgy tűnt, hogy a gyerekeknek boldog gyerekkoruk volt: rengeteget kirándultak, egy kastélyban nőttek fel, az énekesnő oktatókat hozott, hogy megtanítsák a gyerekeknek születési nyelvüket. Fontos volt az is számára, hogy a különböző országokról, vallásokról és kultúrákról mindent megtudjanak. Idősebb korukban arra ösztönözte őket, hogy látogassanak el hazájukba, ahol azonban áthidalhatatlan szakadékot fedeztek fel neveltetésük és születési kultúrájuk között. Viszont az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy cserébe elvárta tőlük, hogy a nyilvánosság előtt mutogathassa őket, mint az állatkerti majmokat.

1963-ban azonban megtört a családi egység, amikor férje elhagyta őt és a gyerekeket és Buenos Aires-be költözött. Josephine közben a gyerekekkel együtt bejárta a világot, találkoztak a pápával, és Fidel Castro-val, Kuba elnökével nyaraltak. A sztár anyagi helyzete azonban egyre inkább romlott: a kastély, a sok alkalmazott, a magántanárok felemésztették Baker vagyonát. Ekkorra a 12 gyermek nagy része elérte a pubertást és a tinédzserkort és megnövekedett a függetlenség iránt igényük. Állítólag Josephine-nek konkrét elképzelése volt arról, melyik gyereknek mi lesz a hivatása, de végül egyikük sorsa sem a terv szerint alakult.

Mivel a 12 gyermekből 10 fiú volt, nehéz volt őket kordában tartani: buliztak, csajoztak, drogoztak és hippi ruhákat hordtak, amit Josephine ki nem álhatott. Vadak voltak és nem fogadtak már szót az énekesnőnek. Végül a leküzdhetetlen adósság miatt 1969-ben Josephine elvesztette a mesebeli kastélyát is. Közeli barátja, Grace monacói hercegnő ajánlott neki fel egy villát Roquebrune-ban, ahol a gyerekekkel lakhatott. 1975-ben halt meg, épp azután, hogy visszatért a színpadra.

Rossz anya lett volna Josephine Baker? Ahogy egyik fia fogalmazott: "Ő egy nagyszerű művész és az anyánk volt. Az anyák hibáznak. Senki sem tökéletes."

Érdekes, hogy egyik gyerekből sem lett celeb, normális életet élnek és egyikük sem fogadott örökbe gyermeket.

Jarry ezt mondta édesanyjáról halála után: „Ő volt a mi édesanyánk. Most már jobban megértjük őt, mint korábban. Éppen úgy, mint gyerekkorunkban, ha probléma volt közöttünk, azonnal megoldottuk. Nem tartjuk magunkat örökbefogadottaknak, Josephine Baker fiai és lányai vagyunk."

Kezdőkép: AFP