Utcai táncosnőként kezdte St. Louis-ban (Missouri). Híd alatt aludt, kukázott, az iskolát pedig tízévesen otthagyta. Még csak 15 éves volt, amikor férjhez ment egy Willie Baker nevű férfihez, és egy fekete vaudeville társulattal körbeutazta az Államokat.
Nem is olyan sokára - nem meglepő módon - Josephine elvált, de a 'Baker' nevet, mint művésznevet élete végéig megtartotta. A jazzkorszak európai extázisa Missouriból Párizsba repítette a fiatal lányt. A híres Folies Bergere-ben lépett fel, ikonikus banánszoknyájában, szinte meztelenül. A közönség imádta, hiszen párizsi kópéság és New York-i csibészség jellemezte.
És hát a produkciója is rendhagyó volt: a színpadon kotkodácsolva tojást tojt, mint egy strucc. Mókázott, turbékolt, kancsított, mindezt tánccal, beszédes mozdulatokkal, pantomimmel vegyítve. Majomszerű rugalmassága ellenére kecses erotika áradt belőle.
Szenzációs sikert aratott. Pajkosan tüzes szemeivel, afrikai egzotikumával, valószínűtlenül hosszú combjaival, apró, feszes melleivel és fiús alkatával sok férfi fejét elcsavarta. Feleségül is kérte egy francia iparmágnás, akinek igent mondott - így megkapta a francia állampolgárságot.
Fellépett a párizsi Olimpia színpadán is. Európa rajongott érte: az 'art deco' friss, európai ízlése emelte őt a siker csúcsára. Európa fáradt és enervált volt, így az afrikai egzotikum frissítően hatott az érzékekre. A Champ-Élysées-n Jacques Offenbach A kreol (La Creole) című operettjében több, mint százszor lépett fel. Hemingway is rajongott érte - és amikor Josephine Pestre jött turnézni, Kosztolányi lelkesen méltatta művészetét.
1937-ben megkapta a Zouzou című film főszerepét, ennek köszönhetően ő lett az első fekete művész, aki világhírnévre tett szert. De nem elégedett meg a rivaldafénnyel és a csillogással: polgárjogi aktivistává vált, és Martin Luther King Jr. harcostársa lett a feketék jogaiért vívott küzdelemben.
Gondolhatnánk, hogy ennél kalandosabb már nem lehet az élete, de a II. világháborúban titkos ügynöki feladatokat vállalt a németek ellen. Ezért Charles de Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök az Üdvhadsereg lovagjává ütötte.
Később turnézott még Londonban és szerte Európában. De az 1960-as, 70-es években fokozatosan visszavonult a színpad világából, és civil aktivista lett. Ő lett az ikonja a feketék és az elesettek, társadalmilag megbélyegzettek jogaiért vívott harcnak. Búcsúkoncertjén Sophia Loren, Mick Jagger, Lisa Minelli, Diana Ross állva tapsolnak neki. 1975-ben halt meg a Bronz Vénusz. Alakja, művészete, szelleme – halhatatlan.
Jutoper Aladár
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.