A zsenialitás és az őrület kéz a kézben jár?

Az orléans-i szűznek halántéklebenyi epilepsziája lehetett, amit extatikus rohamok kísérhettek. Ez azt jelenti, hogy a roham bevezető szakaszában a beteg hatalmas boldogságot él át. Ezeket a hallucinációkkal kísért rohamokat érzékelhette Isten szavaként.

Vannak azonban olyan híres emberek is, akik tényleg mentális betegséggel küzdöttek, mégis mesterműveket alkottak. Például Dickens, aki minden regénye elkezdésekor depresszióba zuhant, és ahogy haladt az írással, úgy lett egyre jobb kedve, ami mániás depresszióra utalhat. Korának előrehaladtával depresszió kínozta Tolsztojt is. Sőt, Abraham Lincoln is ugyanettől szenvedett, gyakran olyan erősen tört rá a melankólia, hogy össze is esett.

A bipoláris zavart, vagy mániás depressziót kifejezetten a "művészek betegségének" tartja a köztudat. Ezzel küzdhetett Ludwig van Beethoven, Ernest Hemingway, Ady Endre, Kurt Cobain, Amy Winehouse, Virginia Woolf, de valószínűleg Marilyn Monroe is. Erre a betegségre jellemző egy mániás szakasz, amikor a művész kreativitása szinte már egészségtelen módon szárnyal.

A zseniális Isaac Newton a bipoláris zavar mellett szenvedhetett autizmusban és skizofréniában is. Ám egyik sem akadályozta meg, hogy az újkor egyik legkiemelkedőbb tudósává váljon. Üldözési mániája volt Einstein barátjának, Kurt Gödel matematikusnak, ami olyan súlyossá vált, hogy amikor felesége kórházba került, a férfi nem mert többé enni, és éhen halt. A közgazdasági Nobel-díjas John Nash súlyos paranoid skizofréniában szenvedett. Róla szól az Egy csodálatos elme című film.

Persze a képzőművészet történelmében is akad traumákkal vagy mentális kihívásokkal terhelt élet. Vincent van Gogh bipoláris affektív zavarral küzdött, Paul Gauguint tönkrement házasságának gyásza, Salvador Dalít egy gyermekkori trauma kísérte végig. Dalínak emiatt kényszerképzetei, állandó depressziója, szexuális frusztrációja és furcsa nevetőgörcsei voltak.Edvard Munch híres, A sikoly című festményén az egyik pánikrohamát örökítette meg.

Nem új gondolat, hogy a kiemelkedő tehetséget összekapcsoljuk bizonyos pszichopátiás betegségekkel. Már Platónt és Arisztotelészt is foglalkoztatta a kreatív őrültség gondolata. Cesare Lombroso egyenesen úgy gondolta, hogy minden nagy elme - kivétel nélkül - beteg is, hiszen a kiemelkedő kreativitás és a pszichopátia egy helyen gyökerezik.

A XX. század második felében azonban megjelentek azok az elméletek is, amik a kreativitást épp az egészséges elme jelének tekintik. Az biztos, hogy ami egy ember elméjében zajlik, az jóval bonyolultabb annál, minthogy ilyen egyszerű, szélsőséges megállapításokat tehessünk.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Northfoto