A szerelmeskedés korai történelme - Az ókori görögök

A lányokat legkésőbb 16 éves korukig férjhez adták. Az elrendezett házasságban az apa jelölte ki a szerinte alkalmas férjet, aki általában kétszer idősebb volt a menyasszonynál. A férj gyakran kereste kurvák és fiatal fiú szeretők társaságát, akik kielégülést adtak - míg a feleség az otthon melegéért és a gyermekszülésért volt felelős. Addig nem is számított teljesértékű családtagnak, míg nem szült.

A prostitúció ebben a korban is teljesen természetes volt. Az arisztokraták saját kurtizánokat tartottak, akik meztelenül szolgálták fel az italokat a partikon. Ebben a társadalomban csak azoknak a nőknek volt valamiféle hatalmuk, akik prostituáltak voltak. Az ókori eszkortlányok énekkel, tánccal szórakoztatták pártfogójukat, és a szex extrának számított: minél több pózhoz értett egy örömlány, annál többe került.

A fiúszerelem a krétaiaktól ered: a pedofília korai formája rituális gyerekrablással volt egybekötve. Az arisztokrata származásúak közötti esemény az apa beleegyezésével történt. A fiú és legális elrablója két hónapot töltöttek a vadonban, ahol túlélési ismereteket, például vadászatot tanult az idősebb férfitól. Na, meg összebújtak éjszakánként. Ha a fiú is jól érezte magát, akkor a civilizációba visszatéréskor összeköltöztek. Egy fiatal fiúnak általában addig volt vonzereje, amíg el nem kezdett kamaszodni.

Arisztophanész például a spártaiakat gúnyolja rejszolósoknak, akik teljesen másképp élték meg a szexualitást. A leletek tanúsága szerint nem igazán ábrázolták a szexualitást, mert az csak a résztvevő két félre tartozott. A spártaiak az athéniekkel ellentétben nem gúnyolták ki a női szexualitást. Felismerték, hogy ugyanolyan természetes, mint a férfi vágy, és házasságkötéssel legalizálták.

A menyasszony 18 éves felnőtt nő volt, férjet az apa választott, de a lánynak azért volt beleszólási joga. Az esküvő korántsem volt díszes mulatság: a fiatal nő leborotválta a haját, férfi ruhába bújt, és a sötétben várakozott, hogy a férje elrabolja. Utána szegény férj hazament a barakkjába, hisz a katonai kiképzés miatt 30 éves koráig ott élt. Emiatt érthető, hogy ha nem volt, aki megvédje a nőt otthon, hát saját magának kellett elég erősnek és önállónak lennie, hogy kézben tartsa a dolgokat.

Arisztotelész Spártát beteg helynek tartotta amiatt, mert a nőknek ugyanolyan jogaik voltak, mint a férfiaknak. Az athéni hölgyekkel ellentétben lehetett tulajdonuk, földjük, iskolai oktatásban és fizikai kiképzésben is részesültek. Tudtak futni és birkózni is, és a természetes szépségben hittek - olyannyira, hogy sem krémet, sem ékszereket nem használtak.

Arisztotelész legnagyobb megrökönyödésére a homoszexuális kapcsolatok nem voltak divatosak Spártában. De nem voltak bordélyházak sem, nem volt helye a prostitúciónak és a házasságon kívüli szabad szexnek. A spártai férfiak kiképzett katonák voltak, akik a férfierőt sportban, edzésben és olykor háborúban élték ki. Alighanem ez az alig ötvenezres lélekszámú városállam talán még a XXI. századi egyenlő és szabad világba is be tudna illeszkedni.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock