Nyílt levél a szülinapos Meryl Streepnek!

Énekesből pompomlány, tolmácsból színésznő?

Azt csicseregték a madarak, hogy eredendően nem színpadra készültél. Tinédzser korodban operaénekesnek tanultál Estelle Leiblingnél New Yorkban, de aztán elbúcsúztál tőle, hogy pompomlánynak állhass. Hát, mit ne mondjak, furcsa elképzelés: mondjuk, én is ismerek olyat, aki tinikorában szippantós autó vezető akart lenni - nem, nem én -, és legalább annyira örülök, hogy nem lett az, mint annak, hogy te sem vagy már pompomlány.

Ezután tolmács szerettél volna lenni, és az ENSZ-nél akartál dolgozni. Egyszer azt mondtad, azért érdekelt ez az irány, mert mindig is nagyon kíváncsi voltál mások gondolataira, szerettél volna minél több embert megérteni - és segíteni abban, hogy ők is könnyebben megértsék egymást. Hát szerencsédre ezt az érdeklődést a színészi pályád során is ki tudtad elégíteni - hiszen minden egyes karakter megformálásával belebújhattál egy ismeretlen személy bőrébe.

Fiatal korodban nem voltál egy matyóhímzés...

Több helyen is olvasni arról, hogy tinédzser korodban kifejezetten csúnya voltál: elhízott, fogszabályzós, szemüveges lány, borzalmas frizurával. Nem akarok udvariatlan lenni, de nem tudsz átdobni egy tinikori képet nekem e-mailben? Nem mintha én akkoriban kifejezetten szép lettem volna, csak hát ez - szerencsére - senkit nem érdekel, mert nem vagyok világsztár. Viszont olyan jó érzés lenne, ha látnám, hogy te is csúf kislányból lettél díva - így még életben maradna bennem a remény, hogy egyszer én is igazi végzet asszonya leszek.

Az viszont még ennél is érdekesebb, hogy a külsőddel kapcsolatban még felnőtt korodban is értek megpróbáltatások: 1976-ban a King Kong szereplőválogatásán beszólt a producer, hogy "Ki hozta ide ezt a csúnya nőt?" Azt hitte, hogy mivel olaszul beszélt, nem fogod érteni a sértő szavait - de szerencsétlenségére nemcsak, hogy értetted, hanem reagálni is tudtál rá. Természetesen az illető melegebb éghajlaton kötött ki, amiért jár az utólagos pacsi!

Azt szeretem benned a legjobban, hogy igazi híresség vagy!

Tudom, ez most kissé seggnyalásnak hangzik, de tényleg azt szeretem benned a legjobban, hogy rólad nem lehet olyan bulvár híreket hallani, mint sok másik "sztárról". Nincsenek "Meghökkentő!" "Megdöbbentő!" "Te sem fogod elhinni, mit tett Meryl Streep!" "Cicit/popsit/hasat villantott Meryl Streep!" típusú szalagcímek. Rólad csak akkor olvasunk, ha valahol megjelensz és bomba jól nézel ki, ha díjra jelölnek, vagy ha unokád született. Na ettől vagy több, mint egy simán csak jó színésznő, és így váltál mindannyiunk szemében dívává.

A karjaid között halt meg a szerelmed - és így ismerted meg a férjed.

Fiatalon rád talált a szerelem John Cazale személyében, akivel a 14 év korkülönbség ellenére is imádtátok egymást. Talán az életedet is leélted volna vele, ám a boldogságotok mindössze 2 évig tartott, ugyanis Cazale 1978-ban elhunyt tüdőrákban. A betegséget nem sokkal azután diagnosztizálták, hogy odaköltöztél hozzá. Nem is tudom elképzelni, milyen fájdalom lehetett ezzel szembesülni - fiatalon, fülig szerelmesen, tele tervekkel.

Ha most egy kávé mellett beszélgetnénk, nagyon szívesen megkérdezném, hogyan bírtad ki azt az időszakot. Hogyan nem lettél alkoholista vagy kábítószerfüggő? Hiszen végig John mellett voltál, mindeközben pedig dolgoztál, hogy fizetni tudd a kezeléseket. Ápoltad egy éven keresztül - és közben lelkiismeret-furdalással küzdöttél, mert amikor dolgoztál, akkor nem tudtál mellette lenni. Mi tartotta benned a lelket?

Persze sokan azt mondják, hogy semmi sem történik véletlenül, és ez a te élettörténetedre is igaz: miután Cazale elhunyt, a testvéred segített elköltöztetni a lakásából a holmijaidat. Ám az öcsédet elkísérte egy másik férfi is, Donald Gummer szobrász, akibe szerelmes lettél, akihez feleségül mentél, és akinek végül négy gyermeket is szültél.

Szoktál ezen gondolkodni? Mert engem bizony elgondolkodtat: vajon mennyire irányítjuk mi az életünket, és mennyire vagyunk egy felsőbb erő által irányítva? Hányszor van olyan, hogy egy szörnyűnek tűnő esemény segít minket hozzá a boldogsághoz, vagy éppen fordítva?

Többek között ezért is éreztem úgy, hogy levelet szeretnék írni neked a születésnapodra, mert ez a belső erő, ami benned lakozik, szintén külön szót érdemel - és szintén hozzájárult ahhoz, hogy az légy, aki lettél. Isten éltessen, Meryl!

Utóirat: 3 dolog, amit talán még nem tudnak rólad az emberek...

1. A családod anyagi helyzete miatt az egyetemi tanulmányaid idején kénytelen voltál dolgozni, hogy finanszírozni tudd az iskolai éveket - ezért gépíróként és pincérnőként is dolgoztál. - Na, még egy közös pont, én is voltam pincérnő! Juhú! :D

2. 2012-ben te lettél a Vogue történetének legidősebb címlaplánya. Ekkor már 62 éves is elmúltál! Na, ez a nem semmi hölgyeim és uraim!

3. Mindenhez IS értesz: Mindig is jó tanuló voltál, és lazán kiráztad a kisujjadból a Yale Egyetem képzőművészeti szakát. Emellett remek táncos vagy, van hajóskapitányi engedélyed, és fotómemóriával tanulod a szövegkönyveket. Non plus ultra: a Sophie választása című film kedvéért megtanultál folyékonyan lengyelül. - Gratulacje, proszę pani! (Gratulálok, hölgyem!)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: AFPforum