A legnyomorúságosabb életszakaszában - a Bateau-Lavoirban töltött szegénységben - is volt három sziámi macskája, egy cerkófmajma és egy teknősbékája. Az íróasztala fiókjában pedig egy szelídített egér lakott, és természetesen volt kutyája is. Egyetlen napig sem bírt meglenni kutya nélkül. "Csak gyerekek és állatok képesek úgy közlekedni a műteremben, hogy ne törjenek össze valamit" - mondta sokszor.
Így aztán az állatsereg nemcsak a lakásain osztozott vele, hanem a műtermeit is benépesítették. Monina, a majom, egy kis bagoly, egy fehér kecskebak, majd egy másik kecske mind ott élhettek vele együtt a házaiban. Ha csak tőle függött volna, mindig egész Noé bárkája vette volna körül. Mindegy volt neki, hogy valamelyikük bűzlött, vagy, hogy mindent telepiszkítottak, ahol jártak.
"Jobban szerettem, mint téged" - mondta Francoise-nak egy heves veszekedés után, miután az asszony a házalóknak ajándékozta a sorsoláson nyert, bűzlő kecskéjét.
Picasso 75. születésnapjára Vallauris város kommunista elöljárósága ünnepséget szervezett díszpolgárának, és elküldték a helyi lap főszerkesztőjét Picasso feleségéhez, Jacqueline-hoz, hogy tudakolja meg, milyen ajándéknak örülne. Az asszony azt válaszolta, hogy évek óta egy kecske férje szívének leghőbb kívánsága.
Az elöljáróság képviselőinek egy kecske egyáltalán nem tűnt méltó ajándéknak, így egy kosár kandírozott gyümölcs mellett döntöttek. Amikor Jacqueline ezt megtudta, ő maga vette meg a kiskecskét, amit Esmeraldának neveztek el. No de nemsokára megérkezett egy küldöttség az elöljáróságtól, akik mégiscsak meggondolták magukat, és ők is átadtak Picassónak egy születésnapi kecskét. De szegény állatnak egy hatalmas daganata volt, és nemsokára megdöglött.
Picasso ünnepélyesen meghívta a főszerkesztőt ebédre, és a lakmározás közepén blazírt arccal bejelentette neki, hogy most éppen a kommunista kecskét eszi - a daganatot pedig nagy gondossággal külön neki készítették el. Picasso halálosan jót szórakozott a hamuszürkévé vált öklendező emberen.
A galambok már gyerekkorában elbűvölték Picassót. Apja állatfestőként galambokat festett, a modellek pedig szabadon repdestek a helyiségeken keresztül, ahol a család élt. A kis Pablo az iskolába is magával vitte édesapja galambjait, és később is állandó galambturbékolás közepette szeretett élni.
Felnőttként lakásai előszobája, zárt verandái tele voltak különböző fajtájú, színű és hangú madarakkal - gerlékkel, vadgalambokkal és egész sereg egzotikus kismadárral. A műtermében a kedvenc galambja szabadon repkedhetett, hacsak nem a festő vállán, fején ült éppen. "A gerlék a legérzékibb állatok... - mondogatta barátainak. - Szüntelenül folyik köztük a szerelmi játék."
A gerle és a galamb Picasso művészetének is egyik kedvenc motívuma volt: az 1962-es békekonferenciára rajzolt galambot ábrázoló plakátjával pedig a békemozgalom jelképévé emelte ezt a madarat.
Egyszer pedig talált egy kis baglyot, aminek sérült volt a karma. Azonnal hazavitte, gyógyítgatta, és gyönyörű kalitkában bekvártélyozta a konyhába. De a kis bagoly néma maradt, mindig mérgesen nézett rá, vagy sértődötten horkantgatott csak. A bagoly soha nem is barátkozott meg senkivel, csak a festőt nem harapta meg, sőt, egy idő után azt is megengedte neki, hogy megvakargassa a fejét. A művész cserébe számtalan rajzot, festményt és litográfiát készített róla.
Picasso a macskákat is imádta, de nem ám a luxusmacskákat, amik a kanapén dorombolnak a szalonokban! Hanem az elvadult, borzas szőrű macskákat, akik az utcákon futkároztak, és tették a dolgukat: egerekre, madarakra vadásztak, csavarogtak. Jót szórakozva viselkedésükön, órákig képes volt megfigyelni őket. Így megfigyelte azt is, hogy a szabadon élő macskák mindig hasasok. "Világos, hogy nem törődnek semmi mással, mint a szerelemmel" - állapította meg, és ez különösen tetszett neki.
Lump, a tacskó viszont szerelem volt első látásra, és házának vitathatatlan sztárja lett. Egyszer Picasso készített neki egy nyulat papírból. Amikor a kutya szétmarcangolta a papírnyulat, a festő akkori társa, Jacqueline lakonikusan megállapította, hogy Lump az egyetlen élőlény, aki felfalt egy eredeti Picassót.
Picassót úgy írták le, mint aki imádta és teljességgel ki is élvezte az életet. Valószínűleg az állatok megérezhették ezt, mert talán senki nem épített ki olyan remek és bensőséges viszonyt az őt körülvevő házi kedvencekkel, mint ő. Minden állat lenyűgözte, és ahogy az anekdotákból kiderül, ez fordítva is így volt.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.