Nagy művészek - kis testi fogyatékkal

1. Daniel Defoe

Tudtad-e, hogy a Robinson Crusoe írójának nem volt fülcimpája? Minő szerencse, hogy az akkori frizuradivat lehetővé tette, hogy ez a mindennapokban láthatatlan maradjon... Mindenesetre a sündisznóállásból olyan magabiztos fellépés fejlődött ki benne, hogy nagy kalandorrá vált, és miután családot alapított, tapasztalataiból merítve nagyszerű íróvá is.

2. Nyikolaj Gogol

A nagy orosz klasszikusnak a rettenetesen nagy és mozgatható orra egész életében gúny tárgya volt. Ez ellen úgy védekezett, hogy groteszk ormányán ő viccelődött a legtöbbet, olyannyira, hogy még novellát is írt az ominózus, mindig bajt hozó testrészről.

3. Michelangelo

De senkinek nem sikerült a fogyatékát agyafúrtabb módon kompenzálni, mint éppen a nagy reneszánsz művészóriásnak. Neki egy kamaszkori verekedésnél roncsolódott össze az orra. A hiú mester egyik legszebb madonnájának festett épp olyan szaglószervet, mint a sajátja. Ezzel demonstrálva, hogy a szépséghiba nem összeegyeztethetetlen a nemes szépséggel.

4. George Byron

Az angol romantikus költő volt az egyik legjobb példa, hogy milyen hatása lehet egy rendellenességnek az emberi karakterre és az alkotásra. Saját bevallása szerint rokkant lábát állandóan leplezni akarta, és mindent megtett azért, hogy ne látszódjon sántasága. Ha ez nem sikerült, és valaki bármiféle célzást tett rá, az elképesztő őrjöngést váltott ki belőle.

5. Henri de Toulouse-Lautrec

Ki ne ismerné a bohém festő ironikus rajzait, festményeit önnönmagáról? A francia művész egy közeli rokonházasság "áldozata" volt. Főnemesi család leszármazottjaként nyilván katonaként csinált volna karriert, ha gyermekkorában nem áll meg a növekedésben. A festő különös humorával ezt úgy fogalmazta meg:

Végül a +1 történet

Minden idők legnagyobb hegedűvirtuózát, az ördögi Paganinit mindenféle betegség kínozta. A bajoknak se vége se hossza nem volt, a tuberkulózistól a szifiliszen át az állkapocssorvadásig. Veleszületett torzulása az Ehlers-Danlos szindróma volt. A betegség jellemzője, hogy a végtagok extrém módon hajlékonyak. A zenész csuklója olyannyira volt rugalmas, hogy a kézfejét úgy tudta minden irányba tekerni és hajlítani, hogy az ujjaival akár az alkarját is képes volt megérinteni. Ez tette képessé azokra a fogásokra, amivel világhírnevet szerzett.

Nyitókép: Origo