Cosima édesanyja mindent - csapot-papot, gyerekeket, férjet - otthagyott az akkor még éppen, hogy ismert zeneszerző, Liszt Ferenc kedvéért. Ám harmadik gyermekük születése után a körülrajongott nők bálványának és gyermekei édesanyjának szétvált az útja. A grófnő visszatért Párizsba, Liszt pedig sikert sikerre halmozva járta az európai koncerttermeket, és egyik nő karjából a másikéba támolygott.
Őket, mint az árva gyerekeket, dobálták ide-oda, nevelőnők, internátusok és a művész édesanyja között. Ugyan Liszt minden költségüket fizette, de sem ő, sem az anya nem látogatta őket. Végül a lányok Berlinben kötöttek ki, ahol Franziska von Bülow lett a nevelőnőjük.
Bülow bárónénak viszont volt egy zongorista, karmester fia, aki addig-addig tanítgatta zongorázni a Liszt lányokat, mígnem beleszeretett az egyikbe. Mindenki meglepetésére pedig pont Cosimába, aki igazi rút kiskacsa volt. Bár keskeny, hosszú arca, nagy orra és csenevész, nyúlánk alakja inkább gólyára emlékeztetett, mint hattyúra. A fiatal, félénk lány szeretetre vágyott, az önmagában állandóan kételkedő Bülow fiú pedig elismerésre szomjazott - amit megkaptak egymástól.
Liszt, ugyan ismerte a férfi indulatosságát, dührohamait és tisztában volt vele, hogy a lányának ez még nagyon sok szenvedést fog okozni, de nem akart, és nem is tudott beleszólni a frigy létrejöttébe.
A fiatal pár nem a megszokott déli úti célok egyikén töltötte el a nászútját, hanem furcsa mód a férj - aki nagy Wagner rajongó volt - ifjú feleségével a mestert kereste fel Svájcban. Ezekben a hetekben Cosima nemcsak a nőfaló Wagnert ismerhette meg, hanem a feleségét és a szeretőjét is.
Cosimát mindegyik asszony a maga oldalára akarta állítani, de ő érdekes módon inkább a férfi iránt érzett részvétet: a női intrikák áldozatának tartotta. Hitte és vallotta, hogy a zsenit kötelező az asszonyának szolgálnia.
Nem is olyan sokára a Bülow házaspár életébe is beköszöntött a válság: ugyan született két gyermekük, azonban a munkamániás, indulatos férj a családot tehernek érezte. De Cosima nem férje állandó hangulatváltozásaitól szenvedett a legjobban, hanem attól, hogy nyilvánvalóvá vált: a férfi nem alkotó szellem. Ő egy zsenit akart szolgálni, így nem is olyan meglepő módonnemsokára már Richard Wagnerért dobogott a szíve...
Wagner, aki legalább annyira értett a női lélekhez, mint a germán mitológiához, megérezte ezt a ragaszkodást. Az igazi egymásra találás egy berlini kocsikázáson történt, amit a férfi így írt le barokkosan dagályos életrajzában:
Némán egymás szemébe néztünk, egy pillanat alatt az igazság legyőzött mindent, és megpecsételte sorsunkat. Könnyek között, zokogva ismertük be egymásnak, hogy egymáshoz tartozunk.
Wagner ekkor már elmúlt ötven éves, Cosima pedig feleannyi idős volt. Szerelmüket egyelőre titkolták, azonban az asszony látta el a zeneszerzőnél a titkárnői, Bülow pedig a karmesteri teendőket. Ekkor robbant be a hír, hogy Cosima gyermeket vár. No de kitől? A férjétől vagy Wagnertől? Egyelőre mindenki hallgatott. Ám Bülow asszony, Wagner - hosszú évek óta különélő - feleségének halála után a szerelméhez költözött. Ezzel mindent felvállaltak: a társadalmi megbotránkozást, a napilapok gyalázkodását, sőt, még Liszt szemrehányását is.
Cosima negyedik kislánya születése után nem volt kérdés, hogy a gyermek Wagneré. Ám Bülow bosszút esküdött, és évekig nem egyezett bele a válásba. De az ötödik (Wagnertől a harmadik) gyerek megszületésekor feladta a harcot, így Cosima Liszt Bülow és Richard Wagner végre összeházasodhatott.
De vajon hogy néztek ki a mindennapok a zenész zseni és az őt istenítő múzsája között? Ha hihető, ha nem, harmónia és mély szellemi kapcsolat jellemezte viszonyukat. Az asszony szolgálta és mindentől megkímélte a zsenijét, és boldog volt sikereitől. A férfi pedig az istennőjének nevezte és elismerte mindazt, amit tett érte. Nem is kellett több a szeretethiányos asszonynak, mint a naponta kapott őszinte, szerelmes szavak.
Wagnerről tudni kell, hogy nagyon kedves tudott lenni, ha minden körülötte forgott, de az ellenkezést nehezen viselte. Nyugodtan nevezhetjük őt nőimádó macsónak. Viszont az is tény, hogy egyikőjük sem érezte magát rosszul ebben a kapcsolatban, remekül kiegészítették egymást.
1883 februárjában Velencében pihentek, amikor szokásukhoz híven este Cosima felolvasott a férjének, majd a férfi átölelte feleségét, és eljátszott neki egy részletet a Rajna kincséből. Másnap holtan találták a szobájában, 70 évesen megállt a szíve.
Mivel Cosima Wagner tehetségét nem tudta kibontakoztatni, így másképp lett szolgálója a művészetnek - és egy zseniális művésznek. Nemcsak életében, hanem halála után is. Szinte élete végéig ő igazgatta a Wagnerhez köthető a bayreuthi színházat és ünnepi játékokat. 93 évesen halt meg.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.