Óda a nőkhöz. Az igazi Nőkhöz!

Az igazi nő ugyanúgy születik, mint bármelyik másik nő, ugyanazon a napon akár. Az óvodában még nem tűnik ki társai közül. Később szertornázni, karatézni vagy balettozni jár, valamiféle hatalma van. Ismerik a postán, az okmányirodában, a belügyminisztériumban, a színházi ruhatárban, és mindig van nála tiszta papírzsebkendő és apró a kávéautomatához.

Az igazi nő nem horkol, csak szuszog. Nem prüszköl, nem nyáladzik, nem köp. Nem azért mert nem illene, vagy nem akar, hanem mert egyáltalán nem is tud. Nem vág pofákat, nem hadonászik a kezével, nem beszél se túl halkan, se túl hangosan. A legritkább esetben vulgáris.

Ha szexet akar, elhív kutyát sétáltatni, meleg teát inni őszi esti séta után. Mindig csak annyira manipulál, hogy anélkül is elérje a célját, hogy konkrétan kimondaná, mit akar. Mérhetetlenül intelligens, és kiváló, kifinomult humorérzékkel bír. Mindig rácsodálkozunk eszességére és szellemességére, és büszkék vagyunk magunkra, hogy jól választottunk.

Hogy mi is tudjuk, hogy van egy anyajegy a hasán, jobbra, közvetlenül a köldöke alatt, hogy az egyik kezén hosszabb a gyűrűs ujja, mint a másikon, hogy még a Wc-n is állandóan csak szaval. Az igazi nő anyja mindig tökéletesen tisztában van vele, hogy a lánya maga az igazi nő, ezért nem is érdemes vitába szállni vele. Már csak azért sem, mert az igazi nő anyja valahogy mindig jobb húslevest főz, mint a saját anyánk.

Németesen keménynek és magabiztosnak mutatja magát, de titokban Chopint és Mozartot hallgat. Olyan szerelmről álmodozik – közben felhangosítja a Don Giovannit - aki édes tusfürdőt használ, utána testápolóval puhítja bőrét, hogy épp csak annyira maradjon érdes, hogy meg lehessen különböztetni a testeket. Az igazi nő illatát csak nagyon közelről lehet érezni, tánc közben, vagy ha nyakába szagolunk.

Az igazi nő kifejezetten szeret sugdolózni, mindenkiben cinkosát keresi. Minden percben arra vár, hogy elcsábítsa egy nála sokkal fiatalabb férfi vagy nő, izgalmakra vágyik és arra, hogy annyira szeresse valaki, hogy még az élet-halál küzdelem árán megszerzett helyüket is átadják neki a jeges vízen lebegő faajtón. És amikor szerelmük megfagy vagy megfullad ott, utolsó tekintetük is csak őrá szegeződjön. Mert az igazi nőben annyi szeretet van, hogy még ezt is elviselné.

És amikor már annyira elviselhetetlenek vagyunk, hogy a saját gyerekünk sem visel el, az igazi nő mellénk fekszik a kanapéra, és azt mondja, hogy mi lenne, ha elmennénk valahova kettesben.

Az igazi nő, ha érett gyümölcs lenne, ami épp most esett le a fáról, a természet törvényeinek ellentmondva apró karokat növesztene, hogy visszakapaszkodhasson.

Nyitókép: Dreamstime