A szerelmeskedés korai történelme

Az ókori görög-római világ szabados szexualitása mindenki számára ismert, de vajon hogy éltek, hogyan szeretkeztek az emberek előtte?

A Homo erectus és a poliamoria

A tudomány legújabb állása szerint a Flintstone család-szerű vízióval ellentétben, vadászó-gyűjtögető őseink klánokban éltek, méghozzá teljes szexuális egyenlőségben. Nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak az étel megszerzése vagy a gyermekek nevelése volt közös feladat, hanem a szaporodás is - több emberrel próbálkozva nagyobb az esély a megtermékenyülésre.Homo erectus barátunk kunyhója sem volt meghitt szerelmi fészek: a hat-nyolcszemélyes egy légterű helyiségben az intimitás fogalma valószínűleg ismeretlen volt.

A korai civilizációk és a szex

A civilizációs fejlődés nem járt kéz a kézben a szexualitás elfojtásával - egyáltalán nem számított magánügynek sem, mint ahogy manapság. Egyszerűen az élet természetes része volt, mely szorosan összekapcsolódott a vallási rituálékkal.

A mai korhoz képest a korai civilizációk - például Mezopotámia - emberének szinte semmilyen joga nem volt rendelkezni a saját teste felett. Ez főleg igaz volt az alacsonyabb társadalmi osztályokban élőkre. A prostitúció olyannyira elfogadott jelenség volt, hogy ha egy apa bérbe adta a saját lányát, attól senkinek sem szaladt magasra a szemöldöke. Ha valaki örömlányt akart bérelni az egész családja számára, hát megtehette.

Babilónia az első korai civilizáció, ahol teljesebb képet kapunk az akkori életről. Az írás, a konyhaművészet, a matematika mellett persze csak nagyon keveset tanultunk a korabeli szexuális szokásokról. Pedig állítólag még a híresen szabadelvű ókori görögök is botrányosan szexfüggő népként tekintettek vissza rájuk. Ebben a korban nem a szex, hanem a szexmentesség számított bűnnek. A prostitúció sem csupán személytelen üzlet volt, hanem vallásos és spirituális élmény is, aminek még templomot is építettek.

Hérodotosz az írásaiban mesél róla, hogy a nőknek életük során legalább egyszer szexuális aktust kellett végrehajtaniuk egy idegennel. Ehhez a templomba küldték őket, és aki érmét dobott az asszony ölébe, az jogosult volt összejönni vele - kortól, anyagi és társadalmi helyzettől függetlenül. Valójában addig haza sem mehetett, amíg nem történt aktus.

Újévkor a papok és a papnők bonyolódtak szerelmi légyottba, mert hitük szerint ez alapozta meg az új év termékenységét. A papnők számára a hátsó bejáraton történő közösülés bevett módszer volt, mint terhesség elleni védekezés. Mivel a templomok a gyógyítás helyszínei is voltak, hasonló funkciót töltöttek be, mint ma egy szexuálpszichológiai konzultáció.

Csak épp a módszerek voltak mások: ha egy férfi úgy gondolta, hogy impotens, akkor a papnők örömmel kezelésbe vették - vagy kielégítették kézzel, vagy segítettek neki maszturbálni. A merevedési zavar elfogadhatatlan volt egy olyan társadalomban, ahol az szex hiánya semmissé tehetett egy házasságot.

A vacsoraestek is gyakran fulladtak orgiába, sőt, teljesen természetes volt szerelmeskedést látni az utcákon - akár férfiak között is. Ehhez képest a házastársi hűtlenséget mégis szigorúan büntették: a csapodár asszonyt és a szeretőjét is vízbefojtásra ítélték, ha rajtakapták őket.

Nyitókép: Wikipedia