Valentin-nap: Te is azzal jössz, hogy Amerikából származik? Pedig nem!
Múlt héten éppen sorban álltam a bevásárlásnál, előttem két velem egykorú nő várakozott, akiknek - akarva akaratlanul - tisztán hallottam a beszélgetését. Az egyik megkérdezte, mi lesz a program náluk Valentin-nap alkalmából, mire a másik rávágta, ő nem ünnepli a Valentin-napot, náluk Bálint-nap van!
A fenti, kétmondatos beszélgetés mentén beindult bennem egy gondolatfolyam, a Valentin-nap/ Bálint-nap kapcsán. Egyrészt, hogy a februári időszakban micsoda parázsviták tudnak kialakulni arról, hogy kell-e ez az egész hercehurca a szerelmesek ünnepén? Az egyik véglet bőszen bólogat, hogy igen, kell, és felvásárolja az összes szívecskés lufit, bonbont és vörös rózsát, míg a másik már attól is émelyegni kezd, ha meghallja a szerelem szót. Amásik nagy kérdés pedig, hogy egyáltalán, ha már ünnepeljük, akkor ez Valentin-nap vagy Bálint-nap?
Valentinok és Bálintok
Először is, hadd nyugtassak meg mindenkit, Shakespeare szavaival élve: „Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos"
Ennek fényében teljesen mindegy, hogy Valentin vagy Bálint, mert a forrása és lényege egy és ugyanaz, csupán a megnevezése változik attól függően, hogy átfordítjuk-e magyarra az eredeti Valentinius nevet. Akár igen, és így Bálint lesz belőle, akár a '90-es évektől egyre népszerűbb Valentin formát választjuk, maga az ünnep még ugyanaz marad.
Eredete pedig a 3. századig nyúlik vissza, mikor Bálint avagy Valentin azokat a fiatal katonákat is megeskette, akiknek a császár rendelete alapján tilos lett volna házasodniuk, illetve nem volt hajlandó megtagadni a hitét, így vált belőle keresztény mártír.
A szerelmesek ünnepének azonban nem csupán külföldön, de hazánkban is akadnak hagyományai – bármennyire is azt hiszik sokan, hogy ez egy Amerikából átvett butaság. Bólyban például egy kápolnát is szenteltek Szent Bálint tiszteletére, de számos népszokás is kötődik ehhez a naphoz. Ilyen, hogy a Bálint-napi csók szerencsét hoz, vagy ha a lányok babérlevelet tesznek a párnájuk alá, február 14-e reggelére megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük.
Tehát hiába idegenkednek ettől az ünneptől egyesek, bizony ez nem pusztán a tengerentúlról átvett giccsparádé
- az már más kérdés, hogy a mai, igencsak marketingszagú változat a rózsákkal, lufikkal és bonbonokkal, már valóban a '90-es években gyűrűzött be hozzánk és vette át az uralmat a február felett.
A Valentin-napi szerelmes képeslapok viszont szintén patinás múlttal rendelkeznek, az első ilyen üzenetet ugyanis maga Szent Bálint hagyta egy vak lánynak, akit imáival meggyógyított. Kivégzése előtt csak ennyit írt a papírosra: „ A te Valentinod"
Úgyhogy lehet utálni, lehet szeretni a szerelmesek ünnepét, lehet Valentinnak vagy Bálintnak nevezni, egy dolgot nem tagadhatunk, ennek a napnak (is) története van. Az pedig, hogy ki miképp értelmezi ezt, miképp hagyja, hogy hasson a saját életére, az mindenkinek a legbensőbb magánügye.
Nyitókép: Shutterstock