Cézanne és Zola: Barátságból gyűlölet - egy regény miatt

Ő és Zola egy iskolába járnak egy isten háta mögötti poros városkában. Mindkét fiú igazi kívülálló a fiúközösségben. Cézanne az újgazdag család különc, gátlásos gyereke, akit leküzdhetetlen félénkség bénít, és hiába remek a tanulmányi eredménye, mindentől retteg, és ezért magába zárkózik. Zola a csúnyácska, rövidlátó, rossz tanuló, az apja korai halála miatt elképzelhetetlen nyomorúságban élő félárva fiú pedig a társai állandó csúfolódásától szenved.

Mindketten kiközösítettek az iskolában, így nagyon gyorsan egymásra találnak. Cézanne-t ugyan nem bántják, ő önmaga száműzi magát a társaságból, de az újonnan jött fiút minden bátorságát összeszedve megvédi a gúnyolódóktól. Ezzel egy hosszan tartó szoros barátság kezdődik a két különc között. Ők is érzik, hogy mások, mint a többiek, egészen más dolgok érdeklik őket. Naphosszat együtt járják a környéket, a folyóban fürdőznek, irodalomról, zenéről beszélgetnek, verseket faragnak és mondanak fel egymásnak.

Néhány év múlva a jobb élet reményében a Zola család Párizsba költözik. Ekkor már Cézanne festést tanul egy helyi művésznél, és nagy vágya, hogy Párizsban folytathassa tanulmányait. Édesapja fiatalkori bolondériának tartja fia hobbiját, ő jogi pályára szánja jó eszű gyermekét, és esze ágában sincs hozzájárulni ahhoz, hogy a nagyváros és a bohémek élete megrontsa. De Cézanne kitartó csökönyösségével végül célt ér: megszakítja jogi tanulmányait és kiharcolja apjától a párizsi életéhez szükséges apanázst. A képzőművészeti akadémiára azonban nem kerül be, a felvételi vizsgán többször is kudarcot vall, így magániskolában képzi magát. 

Nemigen tud megbarátkozni a francia főváros nyüzsgő életével, és hosszabb-rövidebb időre mindig visszaköltözik szülővárosába. Zolával - aki kétszer is megbukott az érettségin, és alkalmi munkákkal tartja fenn magát - egyre ritkábban találkoznak, főleg levelezés útján tartják a kapcsolatot.  

Két különös ember, két teljesen ellentétes életút, ami az egyiket híressé és gazdaggá teszi, a másikat szegénnyé, és a társadalom szélére juttatja... A származásuk és karakterük különbözőségéből adódóan a sikerek és sorscsapások nyomása alatt fokozatosan elidegenednek egymástól. Egyfajta gyűlöllek-szeretlek viszony alakul ki közöttük - rengeteget vitáznak, veszekednek, majd újra és újra kibékülnek egymással.

Túl sok minden köti össze őket, de a gondolkodásbeli különbség közéjük áll. A gazdag családban, jólétben felnőtt Cézanne fütyül apja vagyonára, neki az a fontos, hogy legyen annyi pénze, amiből szerényen megél, festéket, vásznat tud venni magának és békében foglalkozhat a festészettel. Nem ad magára, kétségek kínozzák, a festészetben pedig már rég nem tartozik a korához. Ő a jövő festője: a meg nem értett, a kiátkozott, a magányos. 

Nem úgy a nyomorban nevelkedett Zola, akit a becsvágy, a bizonyítási kényszer hajt. Akinek a dicsőség a polgári kényelmet, a pompás bútorzatot, a jó konyhát és a gazdagságot jelenti. Zola piperkőc, szereti az elegáns ruhákat, és a külsőségekben is mutatja a jólétét. Ő már első sikerei után kényelmesen meg tud élni az írásaiból.  

Az ismertség és sikerei hatására egyre magabiztosabbá válik, és egyre kevésbé érti meg barátját. Az elválaszthatatlanok - ahogy gyermekkorukban hívták magukat - kapcsolata hűvösebb lesz, a levelezésük majdhogynem rideggé válik. Minden értelemben egyre távolabb kerülnek egymástól. A feszültség jól érzékelhető a viszonyukban, már csak a nagy összeütközés várat magára.

Az író szokásává válik, hogy minden megjelenő művét azonnal elküldje Cézanne-nak, aki udvarias levelekben megköszöni és értékeli is. Végül Zola A mestermű című regényének megjelenésével szakad meg a barátságuk, a regényben ugyanis a saját életüket írja meg kendőzetlenül, nyersen. Szereplői gyerekkori barátok: egy író, aki sikeres sztárrá avanzsál és egy festő, aki a sikertelenségtől gyötrődve öngyilkosságba menekül.

Az önéletrajzi elemek egyértelműek. Zola barátai, köztük Claude Monet is dühösen felháborodnak. És Cézanne? Ő kétségbeesik, dühöng. Mélységesen megdöbbenti, hogy a barátjának tartott férfi undorral vegyes szánalommal tekint rá, tehetségtelennek, gyengének tartja, és ezt a nagyvilágnak is kikürtöli. Ezt a lenéző, megalázó szánalmat sértőbbnek tartja minden szidalomnál és gúnynál.

Miután lehiggad, ír ugyan egy válaszlevelet, amiben udvariasan megköszöni a könyvet, de ezek után már soha többé nem találkoznak. Cézanne festői magányba menekül. A képeiből szép lassan, még ha nem is nagy áron, de el tud adni valamennyit, és az első egyéni kiállítását is megrendezik. 56 évesen ő is elindul a siker útján, egyre többen ismerik el. A fiatal művészek a mesterüket látják benne, tisztelik, becsülik.

A Zola és Cézanne közötti majdnem ötven évig tartó, állandó konfliktusokkal terhelt barátság túlélt sok mindent, talán még ezt a kétes könyvet is átvészelte volna, ha még egyszer összetalálkoznak és kibeszélhetik sérelmeiket. De erre nem került sor. Zola 62 évesen a saját hálószobájában halt meg szén-dioxid mérgezésben. Amikor Cézanne tudomást szerzett a haláláról, fájdalmasan megsiratta. A festő sem tudja sokáig élvezni a megérdemelt sikereit - barátja halála után négy évvel tüdőgyulladásban hal meg.

Nyitókép: Wikipedia