A Romanovok történelmi jelentősége messze túlmutat azon a bizonyos, 1918. július 16-i éjjeli kivégzésen, és bár a misztikum elsősorban hozzájuk, II. Miklós cárhoz és feleségéhez, Alekszandra Fjodorovna cárnéhoz, valamint öt gyermekükhöz, Olgához, Tatyjanához, Marijához, Anasztaszijához és Alekszejhez köthető, a Romanov dinasztia története sokkal messzebbre nyúlik vissza.
IV. Iván 1533-tól volt nagyfejedelem, majd ő lett az első orosz cár 1547-ben. Ugyanebben az évben vette feleségül Anasztázia Romanovnát. A Romanov-ház végül hivatalosan 1613-ban vált Oroszország uralkodó családjává, miután Anasztázia és IV. Iván egyik rokona, I. Mihály lett a cár. Ekkor kezdődött meg a Romanovok több mint 300 éves uralkodása Oroszország felett.
Anasztázia Romanovnáról úgy tartották, pozitív hatással volt férjére, többek között enyhítette a dührohamait. Miután 1560-ban meghalt, Rettegett Iván összeomlott, felesége halálát gyilkosságnak gondolta. A 2000-es évek elején mutatták ki, hogy a cárnak igaza lehetett, mivel Anasztáziával higanymérgezés végzett.
Rettegett Iván egy kirohanása során meggyilkolta legidősebb fiát és örökösét, fia feleségét pedig annyira megverte, hogy a nő elvetélt.
Bár jellemzően a cár legidősebb fia kapta a trónt, ettől eltérhetett, és kijelölhette az utódját. Ez lehet az oka annak is, hogy valamivel több uralkodónő volt Oroszországban, mint mondjuk Angliában.
II. Miklós cár négy hónappal a kivégzése előtt, 1917. március 15-én mondott le a trónról. Így a család július 17-i meggyilkolása még értelmetlenebbnek tűnik
Sokáig keringtek teóriák, miszerint Anasztázia túlélte a mészárlást - még rajzfilmet is készítettek belőle 1997-ben - de ez csak mese volt. A Romanovok holttestét egy jelöletlen sírba dobták, amit később megtaláltak, de Alekszej és az egyik lánygyermek teste nem volt ott. Végül 2007-ben fedezték fel a két hiányzó testet.
A testeket a nemrég elhunyt Fülöp herceg DNS-e segítségével azonosították, mivel anyai ágon távoli rokonságban álltak egymással.
Rajtuk kívül még 18, a Romanov-dinasztiához tartozó embert öltek meg, és egy kivételével mindenki maradványainak helye ismeretlen. A dinasztia életben maradt 47 tagja külföldre menekült.
A szovjet vezetés sok éven át vezette félre a közvéleményt. Közvetlenül a kivégzés után a bolsevikok azt állították, hogy egyedül II. Miklóst gyilkolták meg, a családot pedig biztonságos helyre vitték. 1919-ben a kormány azt állította, a Romanovokat olyan baloldali forradalmárok gyilkolták meg, akik nem álltak kapcsolatban a bolsevikokkal. 1922-ben pedig egyszerűen letagadták, hogy meghaltak. Végül 1926-ban ismerték el a gyilkosságokat, kijelentve, hogy a Lenin-kabinet nem felelős érte.
A család végső nyughelyét 1979-ben fedezték fel, de még ekkor is egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Szovjetúnió nyilvánosan elismerje a maradványok létezését.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.