Madáchné meztelenül bolyongott, és fák odvában lakott...

Az ő egyik nagy tragédiája pont az volt, hogy anyósa sosem állt mellette. Sőt, ha csak tehette, éreztette vele "alsóbbrendűségét", hiányos műveltségét. Többek között ez is közrejátszhatott abban, hogy az egyébként is labilis idegrendszerű nő nem bírta a sorozatos megpróbáltatásokat.

Amikor a fiatal táblabíró, Madách Imre a gyarmati bálban táncra kérte Fráter Erzsit, még senki sem gondolta, hogy e táncnak tragikus vége lesz majd. Hiszen itt kezdődött az ő szerelmük,melyet özv. Madáchné az első perctől kezdve ellenzett. Már az sem vetett jó fényt a lányra, hogy Madáchon kívül másoknak is adott hajfürtöt. A férfi azonban nem törődött a rossz nyelvekkel, és feleségül vette. Majd boldogan éltek, míg...

Egy este a "császár kopói" - azaz a császár titkos rendőrei - kopogtattak az ajtajukon. A férjet vasra verve vitték a pozsonyi vízi kaszárnyába. Erzsi mit sem tudott arról, hogy Imre a szabadságharc leverése után Kossuth szárnysegédjét, Rákóczi Jánost a paróczai birtokán rejtegette. Harmadik gyermekével volt várandós éppen, s a lelki sokk nemcsak a saját, hanem születendő gyermekére is beláthatatlan következményekkel járt.

Anyósa nem adott számukra elegendő pénzt a bajban, így az anyagi nehézségek megtörték az asszonyt. Leveleket írogatott férjének a börtönbe, melyekben panaszkodott a rossz körülményekre. Szülés után a gyermekei által bárányhimlős lett, mely tudvalevő, hogy felnőtt embereknél sokkal súlyosabb tüneteket produkál, mint kicsik esetében.

Igaz ugyan, hogy egyszer paraszti ruhába öltözött, és részt vett a szomszédos faluban egy arató ünnepélyen. Ez megbocsáthatatlan volt akkoriban egy nemes asszony részéről - pláne, hogy még táncolt is. Na, de eljött a szabadulás végre, és a fiatal pár átköltözött a sztregovai kastélyba, ahol Erzsi úrnő lehetett. A vendégeskedések és a ruharendelések rendszeresek lettek, mellyel puritán szellemű anyósát kívánta bosszantani.

Vasárnaponként a lutheránus templomba hordta gyermekeit, tudván, hogy a katolikus anyósnak ez szúrni fogja a szemét. De az anyós sem hagyta magát csak úgy: sokszor direkt olyan témákban kívánt társalogni, melyekhez a fiatalasszony - műveletlenségéből fakadóan - hozzá sem tudott szólni.

A házaspár kapcsolatának végül a losonci bál adta meg a kegyelemdöfést. Madách még nem heverte ki a nemzeti tragédiát, és nem óhajtott mulatni menni, Erzsi azonban annál inkább. Végül a férje nélkül ment a bálba, ahol azonban a társaság csupán egy hűvös fejbólintással üdvözölte. Ez pedig sok volt az anyósnak, aki szerint Erzsi többszörösen foltot ejtett a nemesi család becsületén. Hát hogy is lehet az, hogy egy Madáchot kiközösítsenek a nógrádi dzsentri társaságból? Márpedig Erzsivel ez történt. Ennek pedig válás lett a vége. Madách azonban kötelezte magát arra, hogy évi 800 pengő forintot biztosítson gyermekei anyjának.

Ezt követően alkoholizálás és téboly következett Erzsi számára, míg Madách a válás után megalkotta élete remekművét."Én vagyok az örök nő, a múzsa... Nélkülem Emi nem írta volna meg Az ember tragédiáját" (Klobusiczky Tibor nyilatkozata) - hangoztatta többször is a fiatalasszony. Éva alakját róla mintázta a költő.

Mivel képtelen volt bánni a pénzzel, és hatalmasra nőtt a tartozása - ráadásul leányát, Jolánkát egy korábbi egyezséglevél értelmében át kellett adnia férjének -, így összeomlott a terhek alatt. Innentől kezdve már csak céltalanul - és sokszor csaknem ruha nélkül - bolyongott, rémlátásai voltak, és ellenséget szimatolt mindenkiben.

Ekkor már állandó lakóhely híján fák odvában hált. Baranyi Adolf, a nő távoli rokona szánta meg az asszonyt, és a megyei kórházba vitette, ahol látogatta is. Halála előtt a nő a gyermekeit emlegette, akik közül kettő is örökölte terheltségét. Fia spiritiszta lett, aki egy asztaltáncoltatáskor kapta a parancsot, hogy vegye feleségül barátjának házvezetőnőjét. Borbála pedig - akivel éppen viselős volt Madáchné, mikor a férjét elhurcolták - a lipótmezei tébolydában fejezte be életét. Ágya felett a következő tábla állt: Nymfománia, Szerelmi téboly: öröklött terheltség.

Nyitókép: Wikipédia