A bécsi halálklinika, ahol gyermekek százait nyilvánították életre nem érdemesnek

halál náci orvosok kibeszélő magazin Am Spiegelgrund kegyetlenkedés gyerekek eutanázia
Sok szégyenletes dolog akad az emberiség történelmében, de talán ezek közül is az egyik legvisszataszítóbb, amikor az igazán védtelenek isszák meg a nagyhatalmak játszmáinak levét. Például azok a gyerekek, akiket életre érdemtelennek nyilvánítottak és a halálba küldtek.

Ki és mikor tette ezt? A válasz valószínűleg senkit nem lep meg: az esetek 1940 és 1945 között történtek a náci Németországban. A második világháború idején Bécsben állt egy kórház, a Steinhof, amelynek 34 pavilonjából sok a halál házává változott a T4 akció részeként. A T4 egy Hitler által jóváhagyott eutanáziaprogram volt, amelynek keretein belül a gyógyíthatatlan, renitens vagy másképpen beteg embereket, köztük gyerekeket gyilkoltak meg.

Az Am Spiegelgrund ifjúságjóléti intézmény és gyermekosztály elméletileg beteg, fogyatékkal élő, vélhetően örökletes betegségben szenvedő vagy kezelhetetlen gyermekek és serdülők részére jött létre, az ő megfigyelésüket és gyógyításukat szolgálta. A valóságban azonban

az intézetbe kerülő csecsemőket, kisgyerekeket és kamaszokat kísérleti nyulakként használták az ott dolgozó náci orvosok.

A különleges gyermekosztályra többféleképpen is bekerülhettek a páciensek. Egyrészt már 1938-tól működött egy igen kiterjedt rendszer, amely a gyermekek megfigyelését végezte. Ennek tagjaként számos orvos és szülésznő jelentette az egészségügyi hatóságoknak mindazokat a gyermekeket és újszülötteket, akik valamilyen valós vagy vélt mentális/testi rendellenességet mutattak. A származás, valamelyik családtag alkoholizmusa, de a házasságon kívül születés szintén terhelő lehetett, sőt amelyik gyermek nehezebben tanult, lázadóbb szelleműnek bizonyult, az is hamar az intézet falai között találhatta magát.

Képünk illusztráció. Forrás: Shutterstock

Az Am Spiegelgrund pácienseinek kétharmadát azok a gyerekek alkották, akiket már eleve állami gondozásba vettek, egyharmaduk azonban a szülőktől érkezett az intézménybe. Utóbbi esetekben akadt, hogy maga a szülő kérte a gyermek felvételét, máskor valamilyen kezelésre hivatkozva beutalták az intézetbe. Utóbbi esetben nagyon ügyeltek a gyógyító tevékenység látszatának fenntartására. Először is a szülőknek vállalniuk kellett a kezelések és étkezések költségét, ezek után azonban a gyermek állapota a legtöbb esetben váratlanul romlani kezdett, majd meg is halt.

Mindeközben természetesen kezelésről vagy gyógyításról szó sem esett a klinikán.

A csecsemőktől kezdve a kamaszokig minden gyermek csak egy darab húsnak számított, amelyen újabb és újabb kísérleteket lehetett végrehajtani, és amely lelkiismeret-furdalás nélkül feláldozható volt a tudomány oltárán.

Akadtak, akiket halálos kórral fertőztek meg direkt vagy kísérleti vakcinákkal oltottak be. Akadtak, akiknek levegőt fecskendeztek a szervezetükbe, majd röntgenfelvételeket készítettek a történtekről. De akadtak olyanok is, akiknél azt figyelték, meddig képesek életben maradni, ha jeges vízbe kényszerítik őket. A meggyilkolt gyermekek agyát, a gerincvelőt vagy egyéb testrészeket pedig formaldehiddel teli üvegekben tárolták, további kísérletezés céljából.
Feljegyzések alapján, öt év alatt legalább 789 gyermeket öltek meg kegyetlen módon a náci orvosok és nővérek, mert úgy ítélték meg, ők életre méltatlanok.

Ha érdekelnek a hasonló témájú cikek, akkot ezt is olvasd el: Ott születtek, ahol a halál volt az úr - A dachaui anyák és gyermekeik története

Te hallottál már a bécsi halálklinikáról?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.